2016. június 8., szerda

Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa

Bár tudom, hogy sokan nem szerették, nekem a tavalyi év egyik maradandó olvasmányélménye volt a Horzsolások, amelynek mai napig fel tudom idézni a hangulatát. Örülök, hogy az Agave Könyvek úgy döntött, folytatja Bennett könyveinek kiadását, így idén megjelenhetett a Lépcsők városa.

A történet szerint Bulikov városa a teljes összeomlás szélén áll, mióta az istenek meghaltak. A város tele van olyan negyedekkel, amelynek egy része eltűnt, a lépcsők nem vezetnek sehova, a lakóknak pedig a Világi Rendeletek tiltják, hogy egyáltalán megismerhessék a történelmüket és elmúlt isteneiket. Amikor Efrem Pangyüit, aki engedélyt kapott, hogy a múltat tanulmányozhassa, meggyilkolják, Shara Thivani érkezik a városba, hogy kiderítse, kinek is állt a professzor az útjában. Nem is sejti, hogy ez a kérdés mennyire háttérbe fog szorulni a többi esemény mögött, amelyek lavinaszerűen indulnak be a professzor halálát követően.

Eleinte nehezen rázódtam bele a Lépcsők városa hangulatába. Mondjuk pont akkor olvastam szegény könyvet, amikor fenekestül felfordultam az életem, valószínűleg ezért is lehetett, hogy nehezen ment az olvasása. Aztán ahogy kicsit csillapodtak a kedélyek és a regény cselekménye is beindult, egyre jobban magával ragadott Bennett írása.
Szerintem nem fogtok meglepődni, ha elárulom, engem a legjobban az istenekről szóló mondák, legendák, versikék fogtak meg. Az író egy nagyon komplex mitológiát dolgozott ki, ráadásul aprólékosan is, olyan részletekbe menően, amit nem is gondolnánk. Érdekes volt megismerni ezt a hat istent, hogy melyikük milyen volt, mit is tett és hogyan is tűntek el.

A főbb karakterek közül nekem egyértelműen Mulaghes és Sigrud lett a kedvencem. Mulaghes igazi
kemény nő, aki nem ismer megalkuvást, nagyon más, mint amit a fantasy-ben megszokhattunk. Sigrud pedig kellően rejtélyes, csak lassan bomlik ki a története és személyisége és szerintem aki elolvassa a könyvet, az nem tudja nem megszeretni ezt a "barbárt". Shara figurája nagyon furcsa, tőlem valahogy távol maradt, de meg tudtam érteni, mi mozgatja őt. Az elkényeztetett Votrov pedig a tipikus gazdag ficsúr mintaképe, akinek viszont a lelkét a szülei kellően megnyomorították, így valójában csak a felszínen boldog, amúgy pedig próbálna harcolni a szerinte igaz ügyért.

Amúgy amit furcsálltam, hogy a nyomozás szála sokszor nagyon elsikkadt, de a végén megértettem, hogy a hangsúly nem is Pangyüi meggyilkolásán van, ennél sokkal grandiózusabb és összetettebb a kép, aminek ő a része lett. Jó volt szép lassacskán összerakni a darabokat, hogy aztán a végén leessen az állunk a nagy csatánál. Bár igyekszik Bennett jó pár klisét elkerülni, azért párat neki is be kell vetnie, mint a furcsa lények, nagy párharcok, a megmentésre váró város és világ, de szerintem ez egyáltalán nem baj, a Lépcsők városába kellettek is ezek az elemek.

Amit viszont sajnálok, hogy valahogy nekem a két rivális ország vagy terület, Szajpúr és a Kontinens valahogy olyan elmosódott maradt, nem igazán értettem, hogy kéne elképzelni őket. Országok ezek, kontinensek? Szajpúr hol helyezkedik el a Kontinenshez képest? Amúgy is, ezt egy földi környezetben kell elképzelni vagy teljesen máshogy? Remélem ha tényleg lesz folytatása a regénynek, válaszokat kapok ezekre a kérdésekre.

Mindenesetre akik szeretik a jó kis fantasy-ket, azoknak bátran ajánlom a Lépcsők városát. Kellően összetett és érdekes regény, még ha nem is hibátlan, de szerintem sokkal befogadhatóbb, mint a horzsolások.

Az olvasás lehetőségét köszönöm az Agave Könyveknek!

2016. június 5., vasárnap

Könyvheti kívánságlista 2016

El se hiszem, hogy már június van, és jövő héten már a Könyvhéten garázdálkodhatunk újra. Az én radaromra most nyolc könyv került fel, de mint tudjuk, ember tervez, Könyvhét végez, meg persze az akciós dobozok.

Neil Gaiman - Michael Reaves: Köztesvilág

Mert ami Gaiman, az kell és kész. Ráadásul ennek a története is izgalmasan hangzik.

Fülszöveg: Joey Harker egy átlagos kamasz: próbálja átvészelni az iskola megpróbáltatásait, viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges. Azon kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy nap aztán felfedezi, hogy az ő Földje csak egy a trillió alternatív Föld között, melyek egy részén a mágia az úr, más részén a tudomány, s ezek ádáz háborúban állnak egymással. 
Joeyt a békítő erő, a Köztesvilág szemelte ki magának, mivel született Világjáró, és így segítheti az egyensúly fenntartását, méghozzá más Földekről származó, saját alternatív énjeivel együtt. Kiképzést kap, hogy felvehesse a harcot a mágikus és a tudományos ellenségekkel, hogy ő, aki még a saját kis városkájában is eltéved, világok között járhasson világmegváltó küldetésben. 
Neil Gaiman és Michael Reaves regénye vad kalandozás világokon belül és világok között, jól megrajzolt helyszínekkel és élénk karakterekkel, különleges lényekkel és váratlan fordulatokkal.

N. K. Jemisin: Az ötödik évszak


Ez a fantasy izgatja mostanában a legjobban a fantáziámat, pont nekem valónak tűnik, remélem jól jelez a radarom.

Fülszöveg: Így ér véget a világ… utoljára.
Három szörnyű dolog történik egyetlen nap leforgása alatt. A szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat. Eközben a hatalmas Sanze ― az egész világot befolyásoló birodalom, aminek találmányai évezredek óta a civilizáció alapjait képezik ― összedől, mert teljes lakossága egy őrült bosszújának áldozatául esik. S végül, a Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget. Egyesek szerint évekre. Mások szerint évszázadokra.
Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha ezt kell tennie a lánya megmentéséért.

John Scalzi: Vörösingesek

Scalzi tipikusan az az író, akitől tudom, hogy minőségi szórakozást várhatok. Nyárra tökéletes olvasmány lesz.

Fülszöveg: Andrew Dahl zászlóst épp most vezényelték az Egyetemes Szövetség zászlóshajójára, a Rettenthetetlenre. Kiemelt állomáshelyén Dahl nemcsak arra büszke, hogy a Xenobiológiai laborban dolgozhat, hanem, hogy részt vehet a felderítéseken is a hajó híres tisztjeivel.
Az élet nem is lehetne szebb… amíg Andrew rá nem jön, hogy 
(1) minden felderítés halálos konfliktus egy idegen erővel, 
(2) a hajó bizonyos tisztjei mindig túlélik ezeket a konfliktusokat, miközben 
(3) egy alacsonyabb rangú katona elkerülhetetlenül meghal.
Ezek után nem meglepő, hogy a ravaszabbak mindenáron igyekeznek kibújni a felderítések alól. Ráadásul Dahl olyan információkba botlik, amelyek hatására a barátaival együtt teljesen átértékeli, hogy mit is jelent a Rettenthetetlen fedélzetén szolgálni. Ahonnan csak egy eszelős, iszonyatosan kockázatos terv révén menekülhetnek meg.

Baráth Katalin: Arkangyal éjjel


Baráth Kati egy nagyon jó fej, közvetlen író, akitől a Dávid Veron könyvek szerintem krimiszeretőknek kötelező olvasmány. Kíváncsi vagyok, mai környezeteben egy ilyen komoly témában mit is alkotott.

Fülszöveg: Amikor Budapest utcáit feketére festi az éjszaka, egy árnyék indul veszedelmes útjára. A rendőrök szerint az árnyék csak legenda, de aki találkozik vele, többé nem szabadul a rettegéstől.
Bori önkéntes segítő, a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Egy végzetes napon azonban éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi. De mi köze van ennek a nyomozásnak a pesti éjszakákat rémülettel megtöltő árnyékhoz?
Baráth Katalin a nagy sikerű Dávid Veron-sorozat után egy letehetetlen, és ízig-vérig 21. századi magyar thrillert írt. Ez a regény nemcsak ismerős helyszíneivel, sötét, de a humort sem nélkülöző világával és izgalmas történetvezetésével ragadja magával olvasóit, hanem egy olyan főhős megrajzolásával is, akinek karaktere egyértelműen új szín a magyar krimiirodalomban.

Chuck Wending: Vészmadarak

Ez egy igazi tökös regénynek hangzik a fülszöveg alapján, ráadásul a borító rögtön megfogott magának. 

Fülszöveg: Miriam Black tudja, hogyan fogsz meghalni.
És ez pokollá teszi a hétköznapjait, különösen, mivel semmit sem tehet, hogy megakadályozza az előre látott több száz autóbalesetet, szívrohamot, szélütést vagy öngyilkosságot. Csak meg kell érintenie téged, és látja, hogyan és mikor kerül sor az utolsó pillanataidra.
Miriam már rég nem próbálja megmenteni az emberek életét, mivel azzal csak beteljesíti a végzetüket. De amikor Louis Darling felveszi a kamionjába, és megrázza a kezét, Miriam előre látja, hogy a férfit harminc nap múlva brutális módon meggyilkolják, miközben az ő nevét ejti ki a száján. Louis azért fog meghalni, mert találkozott vele, és a következő áldozat maga Miriam lesz. Bármivel próbálkozik, Louist nem tudja megmenteni. De ha életben akar maradni, mégis meg kell próbálnia.
A remekül megírt Miriam Black regények tévésorozat adaptációja már előkészületben van.

Paolo Bacigalupi: A vízvadász


A felhúzhatós lányt nagyon szerettem, A vízvadász pedig témája alapján hasonló olvasmánynak ígérkezik. Remélem Bacigalupi nem okoz csalódást.

Fülszöveg: Amerika délnyugati részén a közeljövőben elviselhetetlen aszály tombol: Nevada, Arizona és Kalifornia állam napról napra harcol a Colorado-folyó apadó vízkészletéért. Ebbe a forró helyzetbe lép be a nyomozóként, bérgyilkosként és kémként dolgozó Angel Velasquez: a vízvadászt azért küldi Phoenixbe a főnöke, hogy biztosítsa luxusépületei virágzását a sivatagban, még ha ennek az is az ára, hogy ellenfelei a porba kerülnek. Miközben a férfi megpróbálja kideríteni, mi igaz az új vízforrásra vonatkozó pletykákból, két nővel is összehozza a sors. Megismeri Lucy Monroe-t, a kőkemény újságírónőt, aki sokkal többet tud a helyi titkokról, mint amennyit elárul, és Maria Villarosát, a fiatal bevándorló lányt, aki északra szeretne menekülni, ahol a víz még mindig az égből hullik.
Ahogy körülöttük egyre csak gyűlnek a holttestek, rájönnek, hogy kénytelenek összedolgozni, mivel egy olyan játszma résztvevői, amely nagyobb és mocskosabb, mint valaha is gondolták volna. Phoenix közeledik az összeomlás felé, az idő fogy, és mindenki bármire képes, hogy vízhez jusson, amely ebben a világban az aranynál is többet ér.

Ben Aaronovitch: Föld alatti suttogás

Bár még a második részt nem olvastam, Aaronovitch könyvét nem hagyhattam ki ebből a felsorolásból, hiszen London!

Fülszöveg: A londoni rendőrök holttestre bukkannak a Baker Street-i metróállomás távoli végénél: az áldozat egy amerikai cserediák, James Gallagher, akinek politikailag befolyásos családja érthető módon mielőbb a végére akar járni a hátborzongató gyilkosságnak. A probléma csak az, hogy senki sem tudja, ehhez milyen mélyre kell ásniuk – senki, kivéve a közrendőr és mágustanonc Peter Grantet. Nightingale főfelügyelő, Anglia utolsó bejegyzett varázslójának támogatásával Peter neki is áll feltérképezni a legnagyobb, legrégibb, és újabban legveszedelmesebb metróhálózat bugyrait. Ráadásul segítséget is kapnak az FBI-tól Kimberley Reynolds különleges ügynök személyében, aki azonban nem repesne az örömtől, ha tudná, mi minden zajlik a felszín alatt.

Laura Barnett: Variációk egy párra

Nagyon szeretem a "Mi lett volna, ha?" gondolatkísérleteket, ezért is keltette fel érdeklődésemet a könyv. Bár megvan bennem a félelem, hogy túl limonádé lesz, de lehet adok neki egy esélyt.

Fülszöveg: „Tizenkilenc éves koromban sétáltál be az életembe. Te voltál az egyetlen férfi, akit valaha szerettem – reményem sincs, hogy egyszer mást szeressek. Elvettél mindent, amit együtt csináltunk, mindent, amit egymásnak jelentettünk, és porig égetted, megsemmisítetted: nem maradt belőle más, csak hamufelhő.”
Laura Barnett 1982-ben született. Író, újságíró, színikritikus. A The Guardian és a Daily Telegraph egykori belső munkatársa, jelenleg szabadúszó újságíróként dolgozik. A Variációk egy párra az első regénye.
Eva és Jim 19 évesek, a cambridge-i egyetemre járnak, amikor 1958-ban útjaik keresztezik egymást. Jim sétál. Eva biciklizik. És kis híján összeütköznek. Ami ezután történik, meghatározza a jövőjüket. Életútjuk három különböző variációját kísérhetjük végig egészen napjainkig, együtt és külön, ahogyan szerelmük története más-más fordulatot vesz. A Variációk egy párra nagyszerű regény arról, hogy döntéseink függvényében hányféle irányt vehet az életünk.


Meséljetek, ti kijöttök a Könyvhétre? Miket terveztek beszerezni?

Pages - Menu