2016. január 31., vasárnap

Januári egykeség

Úgy fest, lassan tendenciává válik, hogy év elején kicsit pihentetem könyvrozsomák énemet, és inkább az olvasás, mint a vásárlás kerül előtérbe. Tény és való, hogy ilyenkor maga a könyvkiadás is csak takaréklángon ég, de szerencsére még az éppen futó akciók sem tudtak lázba hozni.

Amúgy piszkosul szép ez a borító
Egyetlen könyvet szereztem be, ami ráadásul még egy tavalyi rendelés, az utolsó Deltás Könyvroham keretében érkezett hozzám, még pedig Gaura Ágnestől az Attila koporsója, ami a Borbíró Borbála sorozat ötödik kötete. Bár még nem olvastam el a negyedik részt, bízom benne, hogy továbbra is lelkes olvasója maradok Bori történeteinek.

Olvasás terén már sokkal jobban haladtam, ráadásul elég szépen fogyasztottam a karácsonyra kapott könyveket.
  • Rainbow Rowell: Fangirl - Ez még a tavalyi évről csúszott át, és amennyire nem nyert meg magának az elején, utána szerencsére már kimondottan megszerettem. Jó lenne, ha minél több értelmes YA regény jelenne meg itthon.
  • J. K. Rowling: Bogar bárd meséi - Régi tartozásom volt már ez az olvasás. Annak ellenére, hogy szeretem a Harry Pottert és minden részt olvastam, filmen is láttam, valahogy a Bogar bárd és a többi kiegészítő történet nem nagyon érdekelt. Aztán még 2014-ben Esztergomban nyaraltam, amikor az antikváriumban szembejött velem a könyv, és úgy döntöttem, mégiscsak a polcomon lenne a helye. Kb. 2 óra alatt elolvastam, és nem bántam meg, szerintem Rowling nagyon jól megcsillogtatja a tehetségét ebben a kis kötetben.
  • Anna Lyndsey: Lány a sötétben - Néha nem árt egy kis nonfictiont olvasni, ráadásul ezt a történet rendesen megfogott magának. El sem tudom képzelni, én hasonló helyzetben hogy tudnék túlélni, szóval Anna számomra egy igazi példakép lett a kitartásával.
  • Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma - Szerintem ennek a könyvnek külön bejegyzést is fogok szánni. Szerencsére azon azok közé tartozok, akit teljesen magával varázsolt a történet, imádtam az egészet, és biztos vagyok benne, hogy újra fogom még olvasni.
  • Graeme Simsion: Rosie update - Ebben a hónapban elég jó olvasmányokat fogtam ki, talán a Rosie update volt az egyetlen, ami összességében csalódást okozott. Az elején még egész jól indult, de nagyon nem tetszett, ahova és ahogyan kifutott a történet, ráadásul itt már engem is annyira idegesített Don, hogy legszívesebben megkergettem volna egy péklapáttal. Vannak könyvek, amelyeknek jobb, ha soha nem született volna folytatása.
  • John Green: Csillagainkban a hiba - Már tavaly terveztem, hogy újraolvasom ezt a regényt, aztán végül elmaradt. Most viszont kedvet kaptam hozzá, és egy délután alatt befaltam. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire cinikus ez a könyv, nekem újraolvasva is tetszett.
  • Jack Campbell: Rendíthetetlen - Ha az év összes sci-fije olyan lenne, mint ez, akkor nagyon jó év lenne 2016. Ugyanis a Rendíthetetlen egy érdekfeszítő, jól megírt, ízig-vérig katonai sci-fi, aminek bár alapvetően nem vagyok nagy rajongója, Black Jack Geary-nek mégis nagyon szurkoltam. Remélem az összes kötetet olvashatjuk majd magyarul!
Még egy regénybe kezdtem bele, az Enyém a várba, de annak még nagyon az elején vagyok, szóval nem is nyilatkoznék róla. Összességében elégedett vagyok a januári olvasmányaimmal, mind mennyiségben, mind minőségben.

Más szempontból ez a január egészen nyugalmasra sikerült. Azért persze most is voltak jó programjaim, kétszer voltam moziban (SW 7 újranézés és egy kis premier előtti A visszatérő), volt egy kis macskázás, sci-fi sörözés, baráti találkák. A hónap csúcspontja viszont abszolút az Imagine Dragons koncert volt. Tudom, hogy sokan elégedetlenek voltak, de nekem nagy élmény volt őket élőben hallani, és sikerült jól kikapcsolódnom. Sajnos január utolsó hete betegséggel telt, de legalább befejeztem végre az Outlander sorozatot és nem kellett ebben a hülye időjárásban elhagynom a lakást. #nézzükapozitívoldalát

A február még fogalmam sincs, milyen lesz. Ami biztos, hogy a munka sok lesz, szóval rám fog férni a kikapcsolódás. Jövő héten ünnepli az általam szervezett sci-fi és fantasy sörözés a második szülinapját, február 10-ére pedig a Hamletre van jegyem az Urániába, Benedict Cumberbatch-csel. A hónap végén pedig lehet meglesz a költözés, ez még nem biztos, de a ruhásszekrényem már áll a lakásban. :) És az is biztos, hogy nem lesz nullás hónapom februárban sem, van már egy előrendelésem, és érzem, ahogy mocorogni kezdett bennem a könyvvásárlási vágy. Meg a ruhavásárlási. És akkor még a szépségcuccokról nem is beszéltem... Csak nem érzem a tavasz közeledtét? :)

Most már mindjárt, ugye?

2016. január 17., vasárnap

Körbeposzt: Népszerűtlen könyves vélemények

Először Pupillánál találkoztam ezzel a taggel, majd Katacita válaszai után döntöttem el, hogy ezt nekem is ki kell töltenem. Ritka az olyan kérdéssor, ami ne azt kérdezné, hogy mi volt a kedvenc könyved/könyves élményed/akármid, hanem inkább arról, mi az, ami nem szeretsz vagy idegesít. Vágjunk is bele!

1. Egy népszerű könyv vagy sorozat, ami neked nem tetszett

Elsőnek rögtön A Párválasztó jutott eszembe Kiera Cass-tól. A többség nagyon szerette, én viszont
rettentő buta könyvnek tartom. Vagy ilyen még Ann Leckie-től A mellékes igazság, aminek bár inkább vegyesek a véleményei, de sokan rajonganak érte, díjak tömkelegét kapta, én meg egész egyszerűen untam.

2. Egy olyan könyv vagy sorozat, amit mások nem bírnak, neked viszont bejött

Az időutazó feleségét többen vannak, akik kimondottan nem szeretik vagy egyesen utálják, nekem pedig az egyik kedvenc könyvem. A Csillagainkban a hiba is kap hideget-meleget, és tudom, hogy nem tökéletes, nekem viszont a regény és a belőle készült film is nagyon tetszett.

3. Egy szerelmi háromszög, ahol a főszereplő nem azzal a karakterrel jött össze, akinek te szurkoltál; vagy egy OTP (one true pairing), ami szerinted pocsék

TRÓNOK HARCA SPOILER! A Trónok harcában nagyon sajnáltam, hogy Havas John és Ygrette szerelme nem úgy alakult, ahogy én szerettem volna, szerintem ők klassz páros voltak. Ráadásul Ygrette sajnos biztosan nem tér vissza a halálból... TRÓNOK HARCA SPOILER VÉGE

4. Egy népszerű műfaj, amit te nagyon ritkán olvasol

Megpróbálkoztam ezzel az erotikus műfajjal, de rájöttem, hogy nagyon nem az én asztalom. Az egyetlen kivétel talán Ward, de azért nála legalább van történet is. Horrort sem bírok olvasni már egy jó ideje.

5. Egy népszerű vagy közkedvelt karakter, akitől te a falra mászol

Oké, én megértem, hogy sokan szeretik a Szent Johanna Gimit, meg hogy Cortez a főszereplő, akiről Reni sok-sok oldalon át áradozik, de nekem ő sose volt egy álompasi. Persze, vannak aranyos dolgai, de sose értettem a körülette kialakult óriási rajongást. De a legtöbb ilyen népszerű tiniregény fiú főszereplői is ugyanezt az értetlenséget váltják ki belőlem, kevés kivétellel. Öreg lennék?

6. Egy népszerű író, akit te az istenért sem tudsz megszeretni

Orhan Pamuk. Több regényével is próbálkoztam, a Hót valahol a fele tájékán tettem le, a Fehér kastélyból már ennyit sem bírtam olvasni. Egyszerűen nem vagyunk kompatibilisek egymással, nem is fogom többet erőltetni a regényeit.

7. Egy népszerű könyves toposz, ami már a könyöködön jön ki. (pl. elveszett hercegnő, korrupt szerető, szerelmi háromszögek, stb.)

A magát csúnyának tartó, jelentéktelen leányzó, akibe persze már az első héten beleszeret az iskola szuperpasija, és persze kiderül, hogy vagy a lánnyal nem klappol valami, vagy a fiúnak van valami retegetnivaló titka vagy különleges képessége. Lapozzunk, kérem!


8. Egy népszerű sorozat, ami téged egyáltalán nem érdekel

Általában a népszerű sorozatok azért el szoktak jutni hozzám, és legalább egy kötetet el is szoktam olvasni belőlük. A Moly népszerű könyveit hívtam most segítségül, és rögtön szembejött Jennifer L. Armentrouttól az Obszidán és folytatásai, amelyekre például sose éreztem ingerenciát, hogy egyáltalán kezembe vegyem őket.

9. A mondás úgy tartja, „a könyv mindig jobb, mint a film”, de melyik filmet vagy tévésorozatot kedveled jobban, mint a könyvváltozatát?

Szerintem Az útvesztő filmverziója sokkal jobban sikerült, mint a könyv, de például a Csillagpor is sokkal jobban megfogott a filmvásznon.

10. Mi volt a legbrutálisabban negatív, idegesítő, dühítő, könyvszaggatós olvasási élményed, amikor úgy érezted kiszaladsz a világból, de előbb még megpróbálod elintézni, hogy az összes példányt bevonják, elégessék, felnégyeljék, karóba húzzák és kerékbe törjék vagy legalábbis kifeszítsék két fa közé és megvárják, míg jön a vihar? :)) /Miamona pluszkérdése/

Húha, volt azért ilyen sajnos pár. :) Ilyen volt tavaly a Nácik a dínók ellen című opusz, amit bár a szerzői nem vettek komolyan, de akkor is jobb lett volna az emberiségnek, ha ez a történet nem születik meg. Előtte egy kihívásra olvastam Fábián László: Itt a bobókat is megölik? című izéjét, amelyet nem vagyok hajlandó könyvnek nevezni, mert nem az, csak egy rakás egymás mellé hányt betű, aminek sosem szabadott volna megszületnie.

Persze a fentiek mind csak az én magánvéleményem, mindenki azt szeret és utál amit akar. És aki gondolja, vigye és töltse még ki ezt a taget!


2016. január 4., hétfő

J. J. Abrams - Doug Dorst: S.

A tavalyi évben számomra egyértelműen az S. volt az a könyv, amire leginkább vágytam. Még az ősz elején Moskát Anitától tudtam meg, hogy meg fog jelenni magyarul is ez a kiadvány, ami már magában kész csoda, le a kalappal a Geopen előtt, hogy bevállalta! 
Miután utánanéztem, pontosan miről is van szó, és megnéztem egy kicsomagolós videót a könyvről, már biztos voltam benne, hogy ez nekem kelleni fog. Egy korábbi sci-fi sörözésen már láttam angolul a könyvet, de annyira már nem emlékeztem rá, így a kicsomagolása tényleg egy kész élvezet volt.

Elég nehéz összefoglalni, miről is szól az S., ugyanis több rétege is van a műnek. Először is ott van a
Egy saját fotó a könyvről
díszdobozban lapuló "könyvtári" könyv, az Thészeusz hajója, amely egy bizonyos V. M. Straka műve. Természetesen mind az író, mind a könyv kitalált az S. világában, de teljesen úgy van megcsinálva a kötet, mintha tényleg egy régi könyvtári példányt tartanánk a kezünkben. A Thészeusz hajója Straka utolsó műve, főszereplője S., egy emlékeit vesztett férfi, akit elrabolnak, és a hajón köt ki, amely különösen utakra viszi őt.
Fontos szereplő még a mű fordítója, aki különböző furcsábbnál-furcsább megjegyzéseket fűz a könyvhöz. Aztán pedig ott vannak az S. tényleges főszereplői, Jennifer és Eric, akik a könyvben kezdenek el levelezni, annak margójára írják jegyzeteiket. Miközben próbálják magát a Thészeusz hajóját, V. M. Straka személyének és a fordítójának rejtélyét megfejteni, ők maguk is egyre jobban egymásba bonyolódnak, és végül még veszélybe is kerülnek...

Miután az ember kigyönyörködte magát a kötetben és a különböző mellékletekben, amelyek között van például képeslap, szalvéta, régi fénykép, levelek stb., elkezd gondolkodni azon, hogy na de hogy is kell olvasni ezt a könyvet? Hiszen ott van maga a Thészeusz hajója, az alapregény, aztán a fordítói megjegyzések, a két olvasó jegyzetei és még a mellékletek is! Az interneten több ötlet is van arra, hogyan érdemes az S.-t olvasni. Amit a legjobbnak tartanak, hogyha először a főszöveget, a fordítói jegyzeteket és Eric korai megjegyzéseit olvasod el, és csak utána a jegyzeteket, azokat is időrendi sorrendben és hozzá a mellékleteket.
Na ez volt az, amit én nem tartottam be. :) Egyrészt folyton "kivándorolt" a szemem a lap szélére, nehéz volt megállni, hogy ne olvassak bele a jegyzetekbe, meg így azért rengeteg időt elvett volna az olvasása, ami persze olyan szempontból jó, hogy az ember rendesen bele tud mélyedni, de másrészt meg nehéz ennyi időt szakítani a regényre. Én végül a Moskát Anita által használt módszerhez folyamodtam: egy fejezetet elolvastam a Thészeusz hajójából, majd hozzáolvastam az összes jegyzetet plusz a mellékleteket. Lehet, hogy így "sérült" az élményem, de én így is elégedett voltam, így is magába tudott szippantani ez a különös utazás.

Az egyik kedvenc képeslapom (forrás)
Az alapregény, a  Thészeusz hajója egy nagyon furcsa mű. Tele van titokzatosabbnál titokzatosabb szereplőkkel, eseményekkel, az egésznek van egy fajta frusztráló, mégis izgalmas hangulata. Számomra így, hogy folyton hozzáolvastam a jegyzeteket, már önmagában furcsa rátekinteni, összefonódott teljesen a kerettörténettel. Jen és Eric először csak nagyon tartózkodóan leveleznek, egyik sem tudja, mennyire bízhat meg a másikban. Aztán a Straka iránti szenvedély egyre közelebb hozzá őket egymáshoz. Az elsődleges kérdés, amire választ próbálnak találni, az hogy ki is volt V. M. Straka? Az ő világukban sokan próbáltak már erre választ találni, de senki nem tudott egyértelmű bizonyítékokat felmutatni. Aztán itt van az állítólagos fordító, akinek sokan kételkednek egyáltalán a létezésében, vagyis hogy Strakának valószínűleg nem is volt szüksége fordítóra. Hogy akkor ki az, aki jegyzeteket ír a műhöz és a fordítónak állítja be magát, csak szép lassan bontakozik ki.

Magának a két fiatalnak is nagyon szerettem olvasni a levelezését, a folyamatos évődését,
(forrás)
piszkálódását, és azt, ahogy szép lassan fejtik fel a Straka és az S. körüli rejtélyes szálakat. Csak ők maguk is és mi olvasok is későn vesszük észre, hogy mennyire belebonyolódtak már ebbe a történetbe, és egyszer csak kiderül, hogy nem veszélytelen a kutatásuk. Ráadásul eddigre nekünk, olvasóknak is egyre nehezebb elfelejteni, hogy a Thészeusz hajója nem létező könyv, és amikor Straka másik műveiből idéznek, az ember rögtön arra gondol, hogy el kéne olvasni a többé művét is. Aztán nagy szívfájdalommal jövünk rá, hogy nem létezik a többi könyve.

Talán ennyiből is kiderült számotokra, hogy mennyire megfogott magának az S., és hogy tényleg egy iszonyú különleges dologról van itt szó, ami néha már túl is mutat magán az olvasáson. Egy önálló művészeti projektként is felfogható az S., egy tisztelgés az olvasás szenvedélye előtt. Szerintem érdemes mindenkinek magának felfedeznie, mi is rejlik ebben a műben, el tudom képzelni, hogy mindenkinek mást és mást ad. Annyit még be kell, hogy valljak, hogy olvasás közben bár nagyon lenyűgözött, és jó visszagondolni erre a műre, valahogy utána nem éreztem azt, hogy még sok napig agyaltam volna rajta vagy magához láncolt volna. De amint beszélgetni vagy írni kezdek róla, megint úgy érzem magam mint akkor, amikor olvastam.


2016. január 2., szombat

2015 kedvencei

Jöjjön hát akkor az előző év összefoglalásának második része! Ide nem csak könyves kedvenceket fogok most hozni, hanem az élet más területeiről is úgy döntöttem, megmutatom, miket szerettem tavaly legjobban.

Kedvenc könyvek

Azért persze kezdjük először a könyvekkel! A 81 olvasmányból nem is olyan egyszerű kiválasztani azt az ötöt, amely a leginkább tetszett, de azért megpróbálkoztam vele.



  1. J. J. Abrams - Doug Dorst: S. - Szerintem nem lepődtök meg, hogy ez a könyv itt szerepel. A tavalyi év legkülönlegesebb olvasmánya volt, amelynek külön bejegyzést is fogok szentelni.
  2. Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt - Szeretem az olyan regényeket, novellákat, amelyek a világvégével foglalkoznak. Winters könyve ráadásul nagyon jól van megírva, az év egyik legelgondolkodtatóbb olvasmánya volt számomra.
  3. Moskát Anita: Horgonyhely - Ez pedig az a könyv, amelynek a hangulata legtovább velem maradt. Szeretnék még sok-sok regényt olvasni Anitától!
  4. Amanda Palmer: A kérés művészete - Elég kevés nonfictiont olvasok, ezen jó lenne változtatni. Amanda Palmer regénye jó kezdés volt, és bár azért jórészt önéletrajzról van szó, tényleg jól ír arról, mennyire nem mernek ma kérni és elfogadni az emberek.
  5. Robert Galbraith: A selyemhernyó - Mert London, mert Rowling, mert Strike és Robin. Nincs több hozzáfűzni valóm. :)
Persze sok minden mást is szerettem még, de most visszagondolva őket volt a legjobb olvasni.

A csalódások

Ebből is kijut természetesen az ember lányának, még akkor is, ha egyre tudatosabban válogat. A legnagyobb csalódást az Elfújta a szél okozta, amelyre olyan rég készültem, és egyszerűen képtelen voltam végigolvasni. Még egy olyan önző és idegesítő főszereplőt, mint Scarlet!
Sara Maitland Hogyan legyünk egyedül? című könyvének mind a címe, mind a kivitelezése nagyon csábító volt, aztán kiderült, hogy a belbecs egy fabatkát sem ár. Nem minden arany, ami nonfiction.
Lehet, hogy botorság idecitálni, de amennyire azt reméltem, hogy a Star Wars mesekönyvek milyen cukik és viccesek lesznek, a Darth Vader barátai annyira irritált, hogy a többit nem is volt már kedvem kézbe venni.

A legszebb borítók

Mert bár a belbecs számít, azért a külcsínt sem tudom továbbra sem figyelmen kívül hagyni. :) Az S.-nél külön meg kell jegyezzem, hogy nem csak a borítója, hanem az egész kiadvány egy igazi vizuális orgazmus.



És akkor most térjünk át az egyéb témákra!

Kedvenc szépségtermékek

Lehet nem emlegettem még itt sokat, de pár éve elkezdtem szépségblogokat olvasni, és egyre jobban érdekel a szépségápolás. Én azért nem vagyok egy nagy beautyguru, akinek hatvanféle alapozója és ötszáz ecsete lenne, de azért egyre tudatosabban igyekszek termékeket beszerezni és egyre több mindent próbálok ki. Azért bevallom, lakkom kb. 100 darab van. :)


  • Maybelline Lash Sensational spirál: Ezt sajnos nem tudtam lefotózni, mert jelenleg nincs a birtokomban, de mindenképp újra meg fogom venni, mert az eddig használtak közül ő A spirál. Évek óta keresem az igazit, és ez a spirál az, ami nem csomósodik, nem potyog le nap közben, és tényleg látványos pillákat alkot anélkül, hogy úgy néznék ki, mint egy utcaszéli.
  • Yves Rocher tusfürdők: Főleg a kávés, de eddig az összes illat bevált, amit használtam. Egyetlen bajom van velük, hogy nagyon hamar fogynak.
  • Yves Rocher samponok: Ezek viszont sokáig tartanak, és mióta ezeket használom, kevesebbet viszket a fejbőröm, és mintha a korpám is jelentősen csökkent volna.
  • Picture Polish lakkok: Bár még csak 4 darabbal rendelkezem, de velük elég nagy a szerelem, biztosan fogok még beszerezni.
  • China Glaze Fairy dust fedőlakk: A fedőlakk. Gyönyörű csillogást ad bármelyik lakkomnak, és nem az a szemkiverős ragyogás ez, de annyira szép, hogy nem nézem erősebb fényben nézegetni a körmeimet. :)
  • ILNP Juliette: Ez pedig szerintem a legeslegszebb lakk, amit idén vettem. Csillog is, holózik is, egy kész csoda, ahogy a körmökön mutat.
  • Cerutti 1881 parfüm: Végre megvan az illatom! Szerintem illik hozzám és szerencsére fél nap után is simán érződik, de nem tolakodó módon.
  • Lush Santa's ajakradír: Még csak nemrég vettem a karácsonyi leárazásokon, de már most áldom a nevét! Tényleg sokkal puhábbak és ápoltabbak az ajkaim tőle, ráadásul ahogy nézem, ezzel a  tégellyel jó sokáig elleszek.
  • Balea Bodybutter Nuss: Olyan, mintha az ember lánya mogyoróvajat kenegetne magára! Isteni az illata, hamar beszívódik, igazi vajas állaga van. Sajnos azt olvastam, hogy már nem lehet kapni, remélem ki fog jönni még hasonló testvajjal a márka.
  • Szemceruzák: Ezt csak így egyben írok, mert ez nálam a szemceruzák éve volt. Gyorsan és látványosan lehet velük sminkelni, nem kell szemhéjalappal és egyebekkel vacakolni, csak kihúzom velük a szemem és kész. Mondjuk még az igazi márkát nem találtam meg belőle, de van egy-két igazán jó darab a Catrice, az Avon és az Essence kínálatában.

Kedvenc kulturális élmény


Idén nagyon sok mindent láttam és hallottam, nehéz hát kedvenceket választani. Ha színházról van szó, akkor a legjobb élmény megint A brémai muzsikosok volt, amely az egyik legviccesebb és legjobb musical, amit valaha láttam. Koncertek közül abszolút a OneRepublic viszi a prímet, olyan bulit csináltak az Arénában, amit nem felejtek el még sokáig. Nagyon jó volt egy komédiát és egy operát is szabadtéri színpadon látni, a Don Giovanni pedig a második opera volt, amit életemben láttam, és kiderült, hogy egy opera lehet vicces is! Az év végén amit még nagyon szerettem, az a Cinemusic koncert volt, amely egy filmzenei est élő zenekarral, kórussal és vetítővászonnal. Jó volt élőben hallani a nagy kedvenc filmzenéket, mint az Indiana Jones, a Harry Potter vagy a Star Wars.

A háttérben Veszprém
Kedvenc utazás

Itt is nagyon nehéz kiemelni néhány utat, mert tényleg szuper helyekre sikerült eljutni, jó társaságban és hatalmas élményekkel. A java részéről be is számoltam itt nektek a blogon. A kedvenc új városom Veszprém lett, ami igazi kis ékszerdoboz, biztos vissza fogok térni még! Debrecenbe pedig megtörtént a nagy visszatérés, az év egyik legjobb hétvégéje volt az sok sétával, könyvesboltozással, kajálással és rengeteg nevetéssel. Év végén pedig szuper ötlet volt Szegeden adventezni, szerencsére nem csak Bécsben lehet megtalálni az igazi karácsonyi hangulatot.

Kedvenc új hely

Szerencsére idén is sikerült jó pár új helyet kipróbálni Pesten. Az egyik kedvenc a Zing Burger lett, oda már többször visszatértem és azt kell mondjam, tényleg isteni a burgerük, jók a szószaik is és a kiszolgálás nagyon kedves. Emellett nagyon megszerettem a Pad Thaikat, ahol mindig isteni tésztákat ehetek és nagyon gyors a kiszolgálás is.
A legjobb édességeket például a Wiener Szalonban ettem, a helyben sütött gofrijukat fagyival és minden földi jóval mindenképp érdemes kipróbálni! Amire még eléggé rákattantam, az Yono Yogo fagyasztott joghurtja, ha tehetem, havonta egyszer benézek hozzájuk megjutalmazni magam. :)



Akkor én itt most zárom is soraimat, biztos lehetne még kedvenceket hozni, de nem akarok túlzásokba is esni. Remélem hogy 2016-ban is sok minden kerül majd fel a listámra, és sok új kedvencet avathatok majd!

2016. január 1., péntek

A 2015-ös nagy évösszegző poszt

2015 is véget ért hát, már 2016-ot írunk, amit én még nem tudtam persze felfogni, 2015-ről még mindig úgy beszélek, hogy az idén, és 2016 nekem még mindig a jövőnek tűnik. Pedig itt van már, de mielőtt még belevetném magam, vessünk számot az előző évvel!

A tavalyi évhez képest kevesebbet sikerült olvasni, de szerintem azért eret nem kell vágnom magamon: a 81 olvasás még így is szép teljesítmény. Ezek közül a két legrövidebb a maguk 32-32 oldalával az Emil beöltözik és Emil rosszat álmodik című mesekönyvek. A leghosszabb olvasmányom pedig Frank Herbert A Dűnéje volt a maga csekély 826 oldalával. Összesen 26 926 oldalt olvastam, vagyis egy napra átlagosan 73 oldal jutott. Azért ez közel sem hangzik rosszul.

Ahhoz képest, hogy úgy gondoltam, 2015 a visszafogottság éve lesz könyvbeszerzés terén, keményen egy darabbal kevesebb könyvet vettem, mint tavaly. Kereken 90 könyv került hozzám, ebből 60 volt saját beszerzés, 28 ajándék, 11 recenziós példány és 1 csere. Polcom és helyem viszont nem lett több, sajnos.

Ami a bejegyzések számát illeti, sajnos abban nagyon gyatrául teljesítettem: mindössze 41 poszt
Mert igazából ez a lényeg
született, ami még kevesebb, mint 2014-ben. Egyrészt bevallom, tavaly nem volt túl sok kedvem a véleményíráshoz, másrészt nagyon sűrű évem volt, amibe a blog éppenhogycsak belefért. Egyébként ebből a kevéske bejegyzésből a legnépszerűbb Sarah Addison Allen: A barackfa titkáról írt véleményem lett.
Viszont nagy lelkesedéssel olvasom mások blogjait, és többet is kommentelek, mint eddig, ennek nagyon örülök. Azért nagyon remélem, hogy idén több időm és lelkesedésem jut majd a saját blogomra is.

Végül a bevállalt kihívásokból csak A sci-fi ma néven futó molyos kihívást sikerült teljesíteni, meg a saját magamnak felállított őszi listát. A fantasy ma kihívás mindössze egy könyvön múlott, a Várólista-csökkentésben viszont csúnyán elmaradtam. Nem bánkódom amúgy, ami sikerül, sikerül, ami nem, azt meg ott egye meg a fene. :)
2016-ra egyelőre az alábbi kihívásokat vállaltam be: Csökkentsd a várólistádat 2016, Military Science-Fiction, 2015-ös science fiction megjelenések. Ezen kívül a Goodreadsen a 80 olvasást lőttem be célnak. Úgy tervezem, ennél több kihívásra nem is fogok jelentkezni ebben az évben. Egész egyszerűen nem akarom, hogy kihívások határozzák meg, mit is olvassak. Éljen a szabad olvasás!

A 2015-ös év kedvenceiről és nagy csalódásairól majd egy következő bejegyzés keretében fogok megemlékezni. Ebben viszont terveim szerint kivételesen nem csak könyvek, hanem egyéb dolgok is helyet fognak kapni.

Jártam szabadtéri színházban is
Azok, akik idén végig követték a blog bejegyzéseit, nagyjából már tudják, hogy eléggé hullámzó év volt a tavalyi számomra. Az év elején a beilleszkedés az új munkahelyre elég sok energiámat elvette, de szerencsére mire eljött a tavasz, már sokkal jobban éreztem magam. Olyannyira, hogy a kollégákkal elkezdtem közös programokra járni, volt kirándulás, színház, néptáncelőadás, koncert, cukrászdázás, hamburgerezés többek között. Van egy kollégám, akivel különösen jóban lettem, vele igyekszünk hetente-kéthetente kitalálni valamit. Ezek nekem sokat számítanak, sokat segítettek, hogy fel tudjam dolgozni a váltást.

Emellett viszont azt kell mondjam, hogy szerintem ez volt életem legpörgősebb éve. Soha ennyit nem voltam még színházban, koncerten, mindenféle kulturális eseményen, soha ennyit nem buliztam és fedeztem fel új helyeket. Sikerült új barátságokat kötnöm és régi barátságok váltak még szorosabbá. Igyekeztem ebben az évben az emberi kapcsolataimat még jobban ápolni, még jobb barát lenni, mint eddig. Én úgy érzem, sikerült, remélem a barátaim is így gondolják.

Bár tavaly nem sikerült eljutnom külföldre, belföldön viszont sok új városban jártam, többek között Kaposvárott, Keszthelyen, Veszprémben, Zalaegerszegen... Sikerült visszatérni olyan városokba is, ahol rég jártam, de mindig is a szívem csücskei voltak (Győr, Szeged, Debrecen), és még Ráckevén is sikerült eltölteni egy kellemes wellnesshétvégét. A legjobban talán Veszprém tetszett, annyira bájos város, szeretnék még visszatérni és megnézni az Állatkertet, valamint megint kifeküdni a Benedek-hegy zöldjére. :)

A könyves életben is voltak nagyon jó események és biztató kezdeményezések, ilyen a Kildara által szervezett találkozók és előadások, a Kőbányai Könyvtár sci-fi napja és az Ekultúra-estek. Természetesen tavaly sem maradt ki a Könyvfesztivál és a Könyvhét sem, ezek már fix pontjai az életemnek. Az előbbin nagy élmény volt hallani Jonathan Franzent hallgatni, az utóbbi meg inkább a közös bandázásokról marad emlékezetes.
Aminek pedig még nagyon örültem, hogy sikerült találkozni kis időre Theodorával, a Dóri Online Olvasónaplója írójával, és Nikkinccsel, a Könyves kalandozások bloggerinájával, vele ráadásul kétszer is. Természetesen mindkét találkozó ismétlést kíván. :)

Csak néhány pillanatkép az évből

Szóval bár érzelmileg elég zűrös volt az elmúlt év, voltak kemény mélypontok, mégis mindemellett baromi sok jó dolog történt velem, amiért nem lehetek eléggé hálás. 2016-at pedig nagyon izgalmasnak ígérkezik! Rögtön januárban ott lesz az Imagine Dragons koncert, mint a decemberi beszerzéses posztban írtam, vár rám egy költözés, sőt, azóta megvan a repjegyem Malmöbe márciusra, ahova hat napra fogok utazni meglátogatni a barátom családját és természetesen turistáskodni kicsit. :) Emellett, ha minden jól alakul, még idén eljutok az egyik bakancslistás városomba, Londonba is, de itt még semmi sem biztos, én mindenesetre remélem, hogy a csillagok kedvezően fognak állni.

Remélem hogy 2016-ban is velem fogtok tartani, én pedig igyekezlek több poszttal megörvendeztetni titeket. És ezúton kívánok minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak nagyon boldog, jó könyvekben gazdag új évet!

Forrás: My Scandinavian Home

Pages - Menu