2015. augusztus 25., kedd

Írók, olvasók, kiadók, avagy az igazság odaát van?

Érlelődik bennem egy ideje egy olyan bejegyzés, amelyben a mostanság a Molyon és más platformon ok felmerülő vitás kérdésekről elmondom a véleményem. Mindig ott van a késztetés bennem, hogy beszálljak a vitába komment formájában, de aztán inkább hagyom a dolgokat. Úgy döntöttem, itt fejtem ki, amit gondolok a témákról. Előre leszögezem, ez az én saját véleményem, nem kötelező vele egyetérteni.

Kezdjük az íróknál. Régebben is felbukkant az, hogy egy író nem volt képes megemészteni egy olvasói véleményt, kritikát, és ezt ki is fejezte az adott írásnál, általában eléggé hisztis formában. Reménykedtem benne, hogy ez a dolog hamar elhal, de sajnos egyre gyakrabban felüti a fejét a dolog. A leglátványosabb példa az A. O. Esther ügy volt, amelyről Tibinél olvashattok bővebben.

Már akinek, ugyebár

Sajnos azóta is egyre-másra bukkannak fel az írók, hogy jól kiosszák azokat az olvasókat, akik szerintük nem értették meg a művüket. Én erre csak azt tudom röviden mondani, hogy bullshit. Hosszabban: onnantól, hogy valakinek kiadják a művét, azt a művet jó esetben el fogják olvasni, és igenis vélemények fognak születni róla, jók-rosszak vegyesen. És ez így van rendben. Akár megalapozott az a vélemény, akár nem, az internet korában nem lehet megakadályozni, hogy megszülessen. Az írónak ezt el kell fogadnia, még ha szeretni nem is tudja. Annál szánalmasabbat keresve sem lehet találni, mikor egy író nekiáll magyarázni a művét és hisztizni, hogy védje magát és a portékáját. Nem értem, ilyenkor mire számít, hogy az olvasó majd azt mondja, bocsi, igazad van, mégis tetszett a könyv?? Ilyennel én még nem találkoztam. Vagy a többi leendő olvasó előtt próbálja bebizonyítani, hogy ne higgyetek neki, én megírtam A KÖNYVET, bárki bármit mond? Ez sem éppen hiteles. Amúgy is, hagy döntse el az olvasó, mit akar és mit nem akar olvasni.

Nem mondom, hogy nem eshet rosszul egy írónak, ha nem szeretik a könyvét, ha negatív kritikát kap. De nem háborogni kell, hanem átgondolni, hogy jogos-e az adott vélemény. Ha igen, akkor abból lehet tanulni, ha meg nem, akkor túl kell lépni rajta és kész.

Aztán itt van az olvasók kérdése. Az olvasóké, akik úgy fest, egyre többet követelnek a kiadóktól. Jelenjen meg minden, lehetőleg azonnal, hiperszuper borítóval, mindenkit kielégítő fülszöveggel, és persze minimum 50% kedvezménnyel kapásból, és ja, ha vidéki vagyok, szállítsátok már ki ingyen, köszi!
Azt azért mindenkinek látnia kell, hogy a kiadók nem nonprofit szervezetek. Egy könyvet sem lehet ingyen előállítani, fizetni kell a kiadási jogokért, a borítóért, a fordítónak, a szerkesztőnek, ki kell fizetni a nyomdát, és a kiadó munkatársai sem önkéntesek, nekik is enniük kell. A kiszállítást sem csinálja meg senki ingyen, szóval ott sem lehet elvárni a teljes ingyenességet.
Ami a kedvezményeket illeti, azért ma már főleg a kisebb kiadók igyekeznek mindenféle előrendelési kedvezményekkel az olvasókat arra serkenteni, hogy vegyék meg a könyveiket. Emlékszem, régen nem is álmodtunk 35%-os kedvezményről, a 15-20% volt az átlagos. Persze lehet mondani, hogy akkor még a könyvek sem voltak ilyen drágák. Ez igaz, de mi nem lett drágább?? Az már megint egy másik kérdés, hogy a fizetéseink meg nem emelkedtek úgy, hogy minden más,  de erről meg végképp nem a kiadók tehetnek.



Természetesen így is vannak kiadók, akik pofátlan árakon, pofátlan minőségű könyveket adnak ki. De ekkor meg azt lehet tenni, hogy nem veszed meg ezeket, ezzel is tiltakozva a rossz minőség ellen. Azt is megértem, hogy nincs mindenkinek annyi pénze, hogy megvegye az őt érdeklő könyveket. Higgyétek el, nekem sincs, bárcsak lenne! De még mindig ott van a könyvtár, a kölcsönkérés, és mind tudjuk, milyen alternatív utak vannak manapság az internet korában. A Molyon elég jól működik az utazókönyv funkció is, amikor valaki a saját példányát útnak indítja a könyvből, és fel lehet rá iratkozni, így meg egy kölcsönadási lánc indul be.

És akkor persze ott vannak az imádott-utált kiadók. Egyszerre istenek és bukott angyalok az olvasók szemében. Nálam a legtöbb jó pontot azzal tudja szerezni egy kiadó, hogyha jól kommunikál. A jó kommunikáció nálam az, amikor időben értesülök a megjelenésekről, amikor ha kérdezek, kapok választ a kérdéseimre, és azt mindig udvarias, normális formában kapom. Mindemellett a kiadóknak is tudniuk kell jól lereagálni a negatív kommenteket, véleményeket. Soha nem szabad visszamenniük támadóba, inkább érdemes visszakérdezni és az elégedetlenség mélyére ásni.
Ahogy az írónak, a kiadónak is fel kell készülnie rá, hogy nem minden könyvét fogják egyöntetűen szeretni az olvasók. Bár itt komplikálja az a kérdést, hogy nekik anyagi érdekük fűződik ahhoz, hogy jól menjenek a könyveik. Persze lehet jó marketinget csinálni, kiemelni a pozitív kritikákat, amit tegyenek is meg a kiadók, de itt sem veszi jól ki magát, ha nekitámadnak a véleménye miatt az olvasónak.

Nem könnyű a mai könyvpiaci helyzet egyik csoportnak sem. A nagyok felfalják a kicsiket, még mindig nem olvasnak elegen, és sajnos egyre több sorozat és író esik annak áldozatául, hogy nem tudják a kiadók eladni őket. Nekem is fáj, mikor nem jelenik meg a trilógia utolsó része vagy egy sorozat nem folytatódik, de mióta többet beszélgetek kiadói munkatársakkal, az ő szempontjaikat is meg tudom érteni. Én részemről amit nagyon szeretek, azt igyekszem angolul folytatni, tényleg érdemes ilyen szempontból is nyelvet tanulni.

Én nagyon örülnék, ha minél több író, olvasó és kiadó találna egymásra, ha sikerülne mindent rendesen lekommunikálni, ha a félreértések tisztázásra kerülnek, és mindegyik fél meghallgatná és megértené a másikat. Tudom, ez így eléggé utópiának hangzik, de szerencsére egyre több a pozitív példa a negatívak mellett. Az igazság meg részben mindenkinél ott van, és néha nem árt átnézni odaátra.

2015. augusztus 21., péntek

Őszi megjelenések, avagy pénztárcákat előkészíteni!

A kiadók szép lassan elkezdték csöpögtetni, milyen megjelenések is várhatóak ősszel. Én már most érzem, hogy az ellenállás értelmetlen, annyira ígéretes olvasmány van, hogy nem győzöm kapkodni a fejem. Az eddigi bejelentésekből szemezgetek kicsit.

Bár ez még nyár végi megjelenés, muszáj írnom arról, mennyire örülök, hogy újra kiadja az Agave Könyvek a Ready Player One-t, aminek az előző kiadása teljesen elfogyott a boltokból. Szomorú voltam, mikor tavaly az 500 Ft-os könyvek között láttam a Könyvhéten, de úgy fest azok után, hogy bejelentették, filmet készítenek belőle, újra fellángolt az érdeklődés iránta. Most a megszokott Agave méretben és új borítóval jelenik meg.

Fülszöveg: 2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.
A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.
Ernest Cline első regénye a 2011-es megjelenését követően megkapta a rangos Prometheus-díjat, és mostanra a popkulturális irodalom egyik legfontosabb kortárs művévé vált. Több millió példányban adták el, világszerte óriási rajongótábora van, és készül belőle már a nagyköltségvetésű film is: Steven Spielberg rendezésében várhatóan 2017 végén mutatják be a mozik.

És akkor maradjunk is még az Agave háza táján, ugyanis újabb Simmons regényt vehetünk végre a kezünkbe, mégpedig az Íliont, amelyet sokan a 2000-es évek egyik legjobb sci-fijének tartanak. Mivel én a Hyperiont nagyon szeretem, az Ílion is kötelező beszerzés lesz.

Fülszöveg: Javában dúl a trójai háború a Marson, az Olympus hegy lábánál. A csúcsról Zeusz és halhatatlan családja figyeli és alakítja az eseményeket. Thomas Hockenberry, a 21. századi professzor, előbb krónikásként, majd egy fontos küldetés végrehajtójaként bosszúszomjas istenek és istennők ármányos magánháborújában találja magát.
A Földön az utolsó túlélő emberek kis csoportja az elveszett múlt és egy pusztító igazság után kutat, míg négy érző robotszerű lény elhagyja a Jupiter vidékét, hogy megtalálja és felszámolja egy katasztrofális sugárzás forrását valahol egy hegy csúcsán, kilométerekkel a terraformált vörös bolygó felszíne felett.
Hat évvel a Hyperion Cantos lezárása után Dan Simmons visszatért a sci-fihez, és az Ílion-duológiával ismét bemutatta, hogy képzelete és stílusa felülmúlhatatlan. Az Ílionban minden megtalálható, ami a Hyperion-sorozatban, sőt még annál is több. A regényt 2003-as megjelenése után Locus-díjjal tüntették ki.

Érkezik még az Agavénál Erika Johansen: Tear királynője című regénye, amelyet nekem egy barátnőm nagyon ajánlott, és Ernest Cline új regénye, az Armada.

Van egy sci-fi regény, amelynek a megjelenését évek óta ígéri a Cartaphilus Kiadó, de állítólag most szeptemberben már tényleg érkezik. A Robokalipszisből elvileg Steven Spielberg készít majd filmet, addig is lesz idő elolvasni a könyvet.

Fülszöveg: OTT VANNAK AZ OTTHONODBAN. OTT VANNAK A KOCSIDBAN. MINDENÜTT KÖRÜLÖTTED. ÉS MOST ELLENED FORDULNAK.
Az első néhány hónapban csak keveseknek tűnik fel egy-egy alkalmi zavar. Egy amerikai kongresszusi képviselő mindinkább úgy érzi, hogy kislánya okosbabája az utóbbi időben fenyegetően viselkedik. A magányos agglegényként élő japán feltalálót megtámadja az otthonában tartott robot. Egy Afganisztánban állomásozó amerikai katona tanúja lesz annak, ahogy a rábízott „békítőegység” megvadul.
A nem túl távoli jövőben a világunkat elárasztó és működtető fejlett technológia egyszer csak spontán módon tévútra kanyarodik. Az Archos nevezetű mesterséges intelligencia öntudatra ébred, kapcsolódik a világhálóra – és innentől nincs visszaút. Miközben a mit sem sejtő emberiség tovább éli mindennapjait, az Archos fokozatosan átveszi az uralmat mindazon globális rendszerek fölött, melyek immár életünk alapvető részét képezik.
Az emberek többsége csak akkor ébred rá, milyen veszély fenyegeti őket, amikor már túl késő. Az utóbb Nulladik órának elnevezett időpontban fellázad az emberiséget segítő technológia: a robotok váratlanul háborút indítanak. Ám ennek nem csupán az a következménye, hogy megtizedelik az emberiséget, hanem az is, hogy – első alkalommal a világtörténelemben – a bolygó összes lakója összefog egy közös cél érdekében.
A robotikából diplomázott Daniel H. Wilson gyerekkora óta rajong a sci-fikért. Robokalipszis című regényének a híre már félkész állapotban eljutott Hollywoodba, ahol a készülő kötetre rögtön le is csapott a DreamWorks stúdió.
Steven Spielberg így foglalta össze a szerzőnek elképzelését a tervezett filmről: „Olyasmi lenne, mint a Ryan közlegény megmentése, csak épp robotokkal.”

A Fumax Kiadó is szerencsére elég hamar bejelentette a várható megjelenéseit. Én két regénynek örülök a legjobban, az első Dan Wellstől Az ördög egyetlen barátja. A John Cleaver-sorozat nálam megelőzte a Dexter-regényeket, nekem tetszett az első trilógia, remélem ez a második is lesz legalább olyan jó.
A másik regény pedig a szépirodalmi sorozatban érkezik, Ryan Gattis-től az All Involved, amely
1992-ben Los Angeles-ben játszódik, és a mexikói bandák világába vezet be minket. Amire én felkaptam a fejem, hogy több, mint 20 nézőpontkarakter lesz. Nekem a World War Z-ben is tetszett a sok nézőpont, remélem itt is a regény javára válik ez.

Bár mostanában szkeptikus lettem a YA műfajjal kapcsolatban, Jandy Nelson Neked adom a napot című regényét nagyon sokan dicsérik külföldön, és reménykedem benne, hogy ez nem fog a tucatregények közé tartozni.

Fülszöveg: A tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó.
Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné…
Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására.
Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon.

Az Athenaeum Kiadónak mostanában vannak érdekes húzásai, furcsa megjelenései, de azért szerencsére egy-két érdekes is akad még. A Harry August csodálatos életére egy barátom hívta fel a figyelmem, szerintem kapni fog tőlem egy esélyt.


Fülszöveg: Harry August a halálos ágyán fekszik. Már megint.
Bármit tesz, bárhogy dönt, ha eljön a halál, Harry mindig visszatér oda, ahonnan elindult: újra gyerek lesz, de olyan gyerek, akinek birtokában van az immár jó néhányszor leélt életére vonatkozó összes tudás. E téren soha nem változik semmi.
Egészen mostanáig. Ugyanis a tizenegyedik élete végéhez közeledő Harry ágya mellett fölbukkan egy kislány: „Kis híján lekéstem magát, dr. August” – mondja. „Küldenem kell egy üzenetet.”
A könyv annak történetét meséli el, hogy mit tesz Harry ez után, mit tett előtte, és hogyan próbálja megmenteni a múltat, amelyen nem változtathat, illetve a jövőt, amelyet nem hagyhat bekövetkezni.

A Geopen Kiadó fogja megjelentetni hazánkban Harper Lee Ne bántsátok a feketerigót! című művének a folytatását, a Menj, állíts őrt!. Bevallom, én még az első részt sem olvastam, de most meg fog jelenni csodás új kiadásban, így mindenképp pótolni fogom ezt a lemaradásomat.

Fülszöveg: A 26 éves, már New Yorkban élő Jean Louise Finch Scout meglátogatja az alabamai Maycomban idős apját, Atticust. Még mindig nem enyhültek az amerikai Délt formáló polgárjogi és politikai feszültségek, és a fiatal nő találkozásába szülőföldjével keserűség vegyül, amikor kellemetlen igazságok derülnek ki összetartó családjáról, szeretett városáról és a szívéhez legközelebb álló emberekről. Elárasztják gyerekkorának emlékei, kételyek ébrednek benne, vajon valódi értékek-e azok, amikben eddig hitt. A Ne bántsátok a feketerigót! és a Menj, és állíts őrt! érzékenyen megírt történet egy kamaszlányról, majd egy fiatal nőről, egy fájdalmakkal teli, de elkerülhetetlen átalakuláson áteső világról.
Az 1950-es években született és évtizedekig a fiókban őrzött Menj, és állíts őrt! közelibb képet ad Harper Lee emberi és írói erényeiről. Az eddig egykönyvesnek hitt író most végre közreadta a múlt illúzióival való leszámolás, a bölcsesség, az emberség és az érzelmek humorral, szeretettel, könnyed pontossággal megírt regényét. Megrendítő egyszerűséggel és őszinteséggel idéz fel egy több mint fél évszázaddal ezelőtti kort, amelynek nagyon is van üzenete a mához. Nem csak megerősíti a később alkotott és azonnal világhírt hozó Ne bántsátok a feketerigót! című regény elévülhetetlen értékeit, hanem kiegészíti, hozzátesz, mélyebb kontextusba helyezi az immár klasszikus művet.

Az Európa Kiadó pedig gigantikus bejelentést tett, nemcsak a 2015-ös, hanem már a 2016-os megjelenéseikből is jópárat felfednek. Hosszú lenne mindet felsorolni, inkább nézzétek meg a bejelentést itt és itt. Ha ezek tényleg mindig megjelennek, akkor végképp kiürül majd a pénztárcánk.

Nagy bánatom, hogy a Gabo Kiadó SFF sorozatából nem lehet még tudni, pontosan milyen címek jelennek meg, de a korábbi bejelentések alapján várható Emily St. John Mandeltől a Station Eleven, Jack Cambelltől a Lost Fleet, és reméljük Ben Aaronovich Peter Grant sorozata is folytatódik.

Meséljetek, ti melyik könyveket várjátok legjobban az ősszel?

2015. augusztus 8., szombat

Mid-Year Book Freak Out Tag, avagy egy kis félévi összesítés

Elindult újra a tag-szezon, a nyáron kevés ilyen bejegyzés keringett a blogos világban, de úgy fest, ahogy közeledik az ősz, újra megindul a körkérdések ideje.
A mostani taget kataticától és Babó Bucától kaptam, köszönöm nekik! :)

1. A legjobb 2015-ös olvasmányod



Hú, nem egyszerű választani, idén nagyon jó olvasmányokat fogtam ki eddig. Legyen a Horgonyhely, mert az motoszkált a legtöbbet a fejemben.

2. A legjobb folytatás, amit 2015-ben olvastál

Rajanemitől a Fraktálherceg, engem a dzsinnes szállal teljesen megvett magának.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél



Az egyik nagy vágy A varázslók volt, de abba közben már belekezdtem, legyen mondjuk A selyemhernyó akkor. :)

4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Ílion! Station Eleven! The Goldfinch! És még sorolhatnám.

5. Legnagyobb csalódás

A Kör. Tudom, hogy sokan szerették az ismerőseim közül, de nekem nagyon keveset adott.

6. Legnagyobb meglepetés



Az elvarázsoltak. Eleinte meg sem akartam venni, utána pedig én lepődtem meg a legjobban, hogy mennyire élveztem az olvasását. Fel is vettem az újraolvasós listára.

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)

Kazuo Ishiguro belopta magát a szívembe a Ne engedj el!-lel, mindenképp szeretnék még tőle olvasni.

8. Legújabb könyves szerelem

Itt picit csalok, de mostanában egyre jobban érdekelnek a képregények. Elolvastam a Saga négy részét, és most azon gondolkodom, mit kéne még olvasni.

9. Legújabb kedvenc karakter

Mona Brightot nagyon bírtam a Horzsolásokban. Vagány, de sebezhető, igazi hús-vér karakter.

10. Egy könyv, amin sírtál

Ha jól emlékszem, a Ne engedj el! végét megkönnyeztem. Amúgy ritkán ríkat meg könyv, sokkal hamarabb síron el magam filmen.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

Ahogy Pupilla is írta: minden jó könyv azzá tesz. :) De ha egyet kell kiválasztani, Dániel Andrástól a Szerintem mindenki legyen kufli!-t Debrecenben olvastam el egy barátnőmmel, és rengeteget nevettünk rajta, kedves emlék marad.

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál



A Watchmen, kétszer is megnéztem, odavagyok érte.

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál

Sajnos a blogba kevés könyvről írtam, így inkább a molyról választok. Az időutazó felesége újraolvasás volt, de most írtam csak hozzá értékelést, amely még az Athenaeum Kiadó hírlevelébe is bekerült: http://moly.hu/ertekelesek/1668729

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál)



Nem bírok egyet választani: a Horgonyhely, A varázslók és az Aurora is gyönyörű.

15. Melyik könyvet szeretnéd elolvasni az év végéig?

Ohó, nagyon-nagyon sok mindent, külön bejegyzést lehetne megtölteni a listával. Amit még biztos szeretnék az idén olvasni, az Murakami, az Aurora, az Ílion, Totth Benedektől a Holtverseny ésatöbbi. :)

16. Kiket jelölsz?

Akinek van kedve, töltse ki!

2015. augusztus 2., vasárnap

Júliusi könyvcsepergés

Az előző hónaphoz és ahhoz képest, hogy mennyi nyári akció ostromolja a könyvmolyokat, egészen visszafogott lett ez a július. Mindössze hat beszerzést tudhatok a magaménak, ebből hármat potom pénzért vettem, kettő ajándék volt, szóval ilyen szempontból még a pénztárcámat sem terheltem meg.


Szinte minden hónapra akad egy Agavés beszerzés, most sem alakult másképp. Az Aurora előrendelés volt, a Megszentelt életek pedig nemcsak akciós volt, hanem még kupont is felhasználtam rá, így kemény 302 Ft-ért lett az enyém.
Szerintem már minden olvasómhoz eljutott a hír, hogy ismét elindult az Alexandra nagy nyári akciója, amelynek idén különösen erős a kínálata. Nagy akaraterő kellett ahhoz, hogy ne dobjak be legalább 10 könyvet a kosaramba... Végül a már régóta kinézett Jiddis rendőrök szövetsége jött velem, drága Blackettem pedig rábeszélt A halak jellemére, amit egyáltalán nem bánok, egy kis Durrell mindig jól jön a polcon. Tőle még A részeg erdő is szerepel az akcióban, lehet augusztusban azt is hazaviszem.

Ebben az évben sem úsztam meg az öregedést, ezzel együtt pedig a szülinapomat, amelyre egyelőre két könyvet kaptam ajándékba. Szerencsére a barátaim tudják, mit kell nekem választani (vagyis tudják, hogy létezik a molyon kívánságlistám), és mind a Holtversenynek, mind az Anansi fiúknak nagyon örülök.

Minden más téren nem igazán fogtam magam vissza júliusban. Volt itt megint mozizás, kiállítás, lakásavató, bulizás, evés-ivás. :) Kétszer sikerült eljutnom nyaralni is, egyszer a Balaton mellé Gyenesdiásra, egyszer pedig a Holt-Kőröshöz. Szerencsére ráéreztem, mikorra kell időzíteni a szabadságomat és július egyik legmelegebb hetében az volt a legnagyobb dilemmám, hogy olvassak vagy pancsoljak. :) Az egész hónap nagyon jól sikerült, olyan igazi nyári hónap volt, ahogy szeretem.

Az olvasással eléggé vegyesen haladtam, 8 könyvet sikerült elolvasnom, mondjuk ebből három képregény volt. Főleg a szabadságom alatt haladtam gyorsan, a hétköznapokon vagy időm, vagy erőm nem volt egyszerűen olvasni. Viszont nagyon jó könyvek is akadtak a kezembe, így összességében ezen a téren sem lehet azért panaszom.

És akkor érkezik a nyár utolsó hónapja, bár én még reménykedem benne, hogy a szeptember is kegyen lesz hozzánk. Nekem még augusztusra is maradt egy kis nyaralás, ismét a Balaton mellett, és ez a hónap is sűrűnek ígérkezik. Ha minden jól alakul, lesz egy kis kulturálódás, fesztiválozás, főzőverseny... Azért igyekszem az olvasásra is időt szánni, de nem akarok rágörcsölni a dologra.

Egy saját kép a Balatonról

Pages - Menu