2015. április 30., csütörtök

Áprilisi könyvduhajkodás és Könyvfeszt élménybeszámoló

Tudtam én, hogy az április nem éppen az év első negyedévében tanúsított visszafogottságról fog szólni, de hogy majdnem dupla annyi könyvet szerezzek be, mint az elmúlt három hónapban, azt nem gondoltam volna.

Ugyanis nem kevesebb, mint 14 szépséggel bővült a polcom, ennek ráadásul csak a felét szereztem be a Könyvfesztiválon, a többi innen-onnan került hozzám, ahogy az lenni szokott.



Az első beszerzés rögtön egy meglepetés volt, a barátom lepett meg Sanderson Acélszívével húsvétra. Ez már csak azért is nagy szó, mert ő annak idején kijelentette, ő nem vesz nekem könyvet, mert ő képtelen követni, miket is veszek meg. Aztán csak rátalált a molyos kívánságlistámra. :)

Nem sokáig tudtam ellenállni A szenvedélynek, amely 25% kedvességgel volt kapható a Libriben, nekem ráadásul ajándékutalványom is volt, innentől már vándorolt is a kosaramba. Az Árnyékbábok közös Szukits rendelés eredménye, nem lehetek elég hálás az Unio Mystica Kiadónak, amiért folytatja az Ender Árnyéka sorozatot.

Van nekem egy régi nagy hiányosságom: nem olvastam még A Gyűrűk Urát. Most viszont egy kollégám felajánlotta, hogy elcseréli velem, így most semmi sem állhat annak az útjába, hogy papíron is megismerkedjem jobban Középföldével.
Recenziós példányok is érkeztek hozzám a Gabo Kiadótól, amelyekkel még tavaly és idén blogturnéztam, ezek a Síkvándor, a Tündöklő lányok és az Üveghegy. És ezzel le is zárult a korszak, ugyanis kiléptem a Blogturné Klubból. Szép volt ez az együtt töltött év, a lányok és Tibi munkásságát továbbra is figyelemmel fogom követni.

És akkor eljött a Könyvfesztivál. Eredetileg csak 4 könyvet terveztem beszerezni, de hát tudjátok, hogy van ez, ha az ember ott van pár ezer könyv között, nem nehéz elcsábulni. :) A tervezett zsákmányok a Horrorstör, a Stross könyv, Az elvarázsoltak és A titkos történet új kiadása volt, a Lehane könyv, a Majdnem minden rövid története és Az elveszett próféciák pedig impulzusvásárlás eredménye volt. Ráadásként 15 képeslapot is sikerült magamévá tenni, lejjebb képet is találtok róluk.

Akkor ha már említettem, álljon itt egy kis beszámoló a Könyvfesztről. Immáron ez volt az ötödik alkalom, hogy részt vettem a Fesztiválon. A péntek és a szombat leginkább a könyvekről és a barátokról, ismerősökről valamint a fagyiról és a fűben heverészésről szólt. :) Azért szombat délelőtt benéztem kicsit a Franzen beszélgetésre, és egy nagyon intelligens, humoros fickó képe alakult ki bennem róla, aki a kérdező furcsa kérdéseire nagyon frappáns válaszokat adott. Igazi profi, és ezek után biztos, hogy fogok tőle olvasni valamit.

Vasárnap szerencsére már három előadás is volt, amit kedvemre valónak találtam. Az első a YA
irodalomról szólt, és egy nagyon érdekes és jó beszélgetést hallgathattunk meg Roboz Gáborral, Holló-Vaskó Péterrel, Lakatos Istvánnal és Buglyó Gergellyel. Külön kiemelném, hogy Gábor remekül irányította a beszélgetést és érdekes kérdéseket tett fel.

A következő előadás Sümegi Attila Vadhajtások című könyvének bemutatója volt. Moskát Anita beszélgetett a szerzővel a Gabo SFF sorozatban megjelent urban fantasy-jéről. Megtudhattuk, hogy Attila két szereplőjét az arab mitológiából emelte át, és hogy a Gabo egy új kezdeményezés első regényeként egyelőre csak e-könyvben jelentette meg a regényt.

Végül a nap fénypontja a sci-fi és fantasy beszélgetés volt, amelyen nagyon jó volt látni, hogy teljesen megtelt a 120 férőhelyes terem. Kleinheincz Csilla (Gabo), Velkei Zoltán (Agave) és Németh Vladimir (Fumax) beszélgettek a sci-fi és fantasy múltjáról, jelenéről és jövőjéről, megtudhattuk, kiket tartanak ők a zsáner kiemelkedő szerzőinek, és mindegyik kiadó Könyvfesztes megjelenéseiről és a Könyvhétre tervezett könyveikről is hallhattunk. Ráadásul itt végre a közönség is aktivizálta magát, úgy kellett gátat szabni a kérdések áradatának. A legérdekesebb az volt, hogy bár itthon azért elég szűk a sci-fi és fantasy piaca, ezért a három kiadó konkurensei egymásnak, mégis a három beszélgető nagyon sok mindenben egyetértett, és egymás érdemeit is elismerték. Rengeteg volt az új arc is, nem csak a keménymag jött el, ez pedig külön örvendetes. Talán végre elindul valami.

Amúgy az egész április nagyon jól sikerült számomra. Szuper programokon voltam, volt kirándulás, városnézés, színház, bulizás, szülinapozás és még sorolhatnám. Az időjárás is egyre szebb, már többször is sikerült lepirulni kicsit! :) A munkahelyen is kezdenek rendeződni a dolgok, az új munkakörömben eddig úgy fest, képes vagyok helyt állni, a kollégáim pedig tündérek, rengeteget segítenek és egyre több a közös programunk velük.

Remélem a május továbbviszi ezeket a jó dolgokat, és képes leszek megőrizni az optimizmusom. Mindjárt itt a nyár, és én már alig várom, hogy végre újra a teraszra kiülve olvashassak és ehessem rosszullétig a dinnyét. :)

A beszerzett lapok egy része
Szerény személyem a zsákmányok egy részével

2015. április 21., kedd

Ha én ezt egyszer elmesélem, avagy könyves sztorik

A Témázós lányok ezen a héten az alábbi témával jelentkeztek: ANEKDOTÁK - Amikor a macskám lepisálta nagyanyám zsoltároskönyvét. Tudtam, hogy ezt a kört én sem hagyhatom ki. :) Jöjjenek hát a történetek, ahogy éppen eszembe jutnak.

Az első természetesen egy rettentően ciki történet. :) A nappaliban is vannak nálunk természetesen
könyvek, gyerekkoromban mindig előszeretettel nézegettem a gerincüket, már akkor is, amikor még olvasni sem tudtam. Később elkezdtem felfedezni, hogy mik is ezek a könyvek, és többször megakadt a szemem A szerelem lexikona című opuszon. Egyszer mikor egyedül voltam otthon, levettem a polcról, és elkezdtem nézegetni. Hát mit ne mondjak, a szerelemnek leginkább a testi formája jelent meg benne... És naná, hogy anyukám előbb ért haza, mint szokott, és pont rajtakapott olvasás közben. :D Annyira emlékszem csak, hogy nagyon kellemetlen volt az egész szituáció,  és bár azóta már sok év telt el, mai napig nem vettem kezembe azt a könyvet.

A következő történet ahhoz a korszakomhoz kapcsolódik, amikor még sok vámpíros könyvet olvastam (igen, volt ilyen is...). Éppen az egyik ilyen regényt olvastam a buszon, amikor leült mellém egy agyontetovált pasas, és láttam, hogy érdeklődve nézegeti a borítót, meg bele-bele les a könyvbe. Na, gondoltam, biztos hülyének tart, amiért ezt olvasom. Erre egyszer csak megszólal, manapság mennyire menők a vámpíros könyvek. Én csak egy ahát tudtam kinyögni, erre ő előkapott a szatyrából egy vámpíros Darren Shan könyvet. Összenevettünk, majd ő is nekiállt olvasni. :)

2 évvel ezelőtt egy nagyon meleg nyári délutánon már éppen a kezemben volt Scalzi Szellemhadtest című könyve, amikor is észrevettem, hogy már megint csukva van az összes ablak 40 fokban a buszon. Persze tipikusan az a busz volt, amin hiába rángattam az ablakot, az istennek se akart kinyílni. Ekkor mellém lépett egy srác, és kinyitotta helyettem. Majd azzal a lendülettel le is ült mellém. Én már épp nekikezdtem volna az olvasásnak, mikor a srác megkérdezte, hogy mit is olvasok, tetszik-e, vagyis próbált ismerkedni. Majd mondta, hogy ő is olvas ám, főleg horrorokat és krimiket. Rendes srácnak tűnt, de nekem akkor már barátom volt, szóval szegényt kénytelen voltam kedvesen lerázni. Na így kell könyvvel pasizni. :D Amúgy vicces, hogy később láttam segítőként dolgozni a Könyvfeszten és a Könyvhéten a srácot, nem tudom, ő felismert-e engem.

A Könyfesztiválon és a Könyvhéten is mindig történik valami, ami később emlékezetes marad. A Könyvfesztiválon sose felejtem el, mikor itt volt Hannu Rajanemi, és kilométeres sorok kanyarogtak hozzá, és az emberek random megszólítottak, hogy ki is dedikál itt, és milyen könyve van? Én nagy lelkesen magyaráztam mindenkinek Hannuról és a Kvantumtolvajról, és láttam, hogy volt, aki utána meg is vette a könyvet és beállt a sorba dedikáltatni. Kis győzelmek az életben. :)

A Könyvhéttel kapcsolatban több történet is eszembe jutott. Az első az, amikor Szabó Dominikkal az Ekultúrától megbeszéltük, hogy valamikor interjút készít velem a Könyvhét szombatján. Persze mindketten rohangáltunk fel-alá egész nap, és mire eljutottunk odáig, hogy na, akkor interjú, elkezdett szakadni az eső... Így kénytelen voltunk egy standnak a ponyvája alatt bemenekülve több másik emberrel összeszorulva elkészíteni az interjút, miközben mindketten a térdünkig sárosak voltunk. :D Utána mindenki azt kérdezgette, miért nézek annyira felfele, és miért szorított be engem Dominik annyira a sarokba? Muszáj volt mindenkinek elmesélni a körülményeket, és hozzátenni, hogy Dominik 190 centi felett van, én meg mindössze 155 centi vagyok. :)

A második sztori tavaly esett, meg mikor is már az Ekultúra szerzőjeként engem ért a megtiszteltetés,

hogy Baráth Katalinnal interjút készítsek. Katival már többször is találkoztam előtte, de mivel ez volt életem első interjúja, iszonyatosan izgultam. Azt se tudtam, hogy kell beszélni mikrofonba, ráadásul sikerült tűző napon készítenünk az interjút, így Kati és én is végig izzadtunk. :D Végül mégis egész jó kis interjú kerekedett belőle. :) Ráadásként a dedikálásnál rajzolt nekem egy űrhajót is a könyvembe, ugyanis egyszer azon viccelődtünk a molyon, hogy hogyhogy én olvasom a Dvid Veron könyveket, hiszen nincsenek is benne űrhajók! Most pedig én vagyok az egyetlen, aki elmondhatja magáról, hogy Az arany cimbalomában van űrhajó. :)

Igazából tudnék még sok mindent írni, például arról, hogyan lesz könyvkölcsönzésből szerelem, vagy hogy mennyiféle módon tudok összecsokizni/összeteázni/összemorzsázni könyveket, de azt hiszem, akkor sose lenne vége ennek a blogbejegyzésnek. A könyvek mindennapos részei az életemnek, és nem tartom kizártnak, hogy lesz még folytatása ennek az anekdotázásnak. :)






2015. április 19., vasárnap

Könyvfesztivál 2015, avagy mit is várok én

Ha április, akkor Könyvfesztivál, ez nem kérdés egy könyvrajongó életében. Idén április 23-a és 26 -a között lepik el a könyvmolyok a Millenáris környékét, hogy belevessék magukat a könyv - és programrengetegben.

Természetesen ezt az alkalmat én sem hagyhatom ki, péntek-szombat-vasárnap bérelt helyem van a Könyvfeszten. Bár én az idei programfelhozataltól nem vagyok hátraesve, azért van szerencsére minden nap egy-két dolog, ami érdekel. Mindezek mellett igazából azt szeretem a legjobban a fesztben, hogy ilyenkor sok olyan emberrel lehet találkozni, akikkel amúgy csak ritkán futunk össze, mert vidéken élnek, vagy csak ritkán járnak el könyves programokra.

Könyvek terén idén igyekszem magam visszafogni, és tényleg csak olyanokat megvenni, amelyekre nagyon fenem a fogam, de persze ember tervez, Könyvfeszt végez. Összeállítottam a listát azokról a könyvekről, amelyeket tuti be fogok szerezni, és hogy ezek mellé mi fog még esetleg becsúszni, azt majd az április végi zsákmányos bejegyzésben majd látni fogjátok. :)

Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Nem tudok ellenállni az apokalipszissel kapcsolatos történeteknek, főleg ha ilyen gyönyörű borítóval jelennek meg. Az egyetlen problémám az, hogy itt is egy trilógiáról van szó, én meg mostanában kimondottan a stand alone regényeket szeretem, de ha jó lesz, akkor egye fene, bele fog férni, hogy elolvassak még két részt. :)

Fülszöveg: Mi értelme gyilkosok után nyomozni, ha hamarosan úgyis mind meghalunk? 
Hank Palace nyomozó már számtalanszor szembesült ezzel a kérdéssel, mióta a 2011GV1 jelű aszteroida megjelent a kutatók radarján. Többé ugyanis nincs esély a megmenekülésre, nincs remény. Csupán hat hónapnyi drága idő maradt a becsapódásig, aztán a Föld elpusztul. A visszaszámlálás során lenyűgöző képet kapunk az apokalipszisbe rohanó Egyesült Államokról: gazdasága összeroppant, a termény a földeken rohad. Zsúfoltak a templomok, zsinagógák. Az emberek világszerte hagyják félbe munkájukat – de nem úgy Hank Palace. 
Ő a végére akar járni egy látszólagos öngyilkosságnak, abban a városban, ahol hetente tucatjával történik ilyesmi – csakhogy ez az egy valamiért gyanús neki. Ő az egyetlen, aki mindenáron tudni akarja az igazat, ám nyomozása során sokkal keményebb kérdésekkel is szembesülnie kell annál, mint hogy „ki a bűnös”: Milyen alapokon áll civilizációnk? Mit ér egy élet? Mit tenne bármelyikünk, mit tennénk igazából, ha tudnánk, hogy napjaink meg vannak számlálva? 
A krimi mellett a sci-fi felé is kitekintő Gyilkosság világvége előtt a bűnügyi rejtély megoldását egy közelgő apokalipszis előterébe helyezi. 2012-es megjelenését követően viharos kritikai sikert aratott, és Winters megkapta érte a műfajban legrangosabbnak számító Edgar Allan Poe-díjat, az Amazon pedig beválogatta az év legjobb száz könyve közé.

Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma

Bár Hoffmantól még az előző magyarul megjelent regényét sem olvastam el, mégis amint megláttam
a könyv címét, tudtam, hogy ez nekem kelleni fog. Egy igazán különleges és hátborzongató történetet várok, remélem meg is kapom.

Fülszöveg: A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja „múzeumában” sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén. 
A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.

J. R. R. Tolkien: Beowulf

Ennek a könyvnek a kívánságlistára helyezésért kimondottan Blackett barátnémet hibáztatom. :) Annyit mesélt róla, hogy én is teljesen rákívántam, ráadásul nagyon kíváncsi vagyok, mit is hozott ki Tolkien ebből az óangol eposzból. Szerintem nem fogunk csalódni.

Fülszöveg: Egy legendás történet sárkánnyal, gyűrűkkel – A Gyűrűk Ura első szívdobbanása?A dán király boldogan uralkodik harcias népén, mígnem egyszer csak kezdenek eltünedezni a sörivó nagy csarnokból a harcosok. Nemsokára már senki sem mer ott éjszakázni. Ekkor érkezik svéd földről Beowulf, hogy megküzdjön a szörnnyel, aki a dánokat irtja. És miután sikerrel jár, visszatér ősei földjére, és belőle is nagy király lesz.
J. R. R. Tolkien mítoszteremtő, nagy író volt – és nagy tudós. Nyelvészként kezdte pályafutását, és ebből nőtt ki érdeklődése az óangol irodalmi emlékek iránt. Ő azonban nem egyszerűen nyelvemlékeknek tekintette ezeket a szövegeket, hanem izgalmas irodalmi műveknek. 
Leghíresebb közülük Beowulf, az óangol eposz, melyben a rettenthetetlen hős mellett – először az angol irodalomban – szerepel sárkány, sőt vannak gyűrűk és tündék is, mint aztán A Gyűrűk Urá-ban… 
Tolkien nemcsak prózai fordítást készített a műből, hanem megírta, mint mesét, sőt énekmondóként meg is verselte.
A könyvet bőséges magyarázó anyag teszi még érdekesebbé: ezt Tolkien egyetemi előadásaiból állította össze fia, a hagyaték gondos kezelője, Christopher.

Rene Denfeld: Az elvarázsoltak

Sokat gondolkodtam rajta, hogy kell-e vajon nekem ez a regény. A borító kissé furcsa, de aztán a
fülszöveg meggyőzött róla, hogy mégiscsak adni kéne neki egy esélyt. Ráadásul a Fumax szépirodalmi sorozatában megjelent a Tolvajok tele is tetszett, remélem ez a könyv is képes legalább annak a színvonalát hozni.

Fülszöveg: Még a szörnyeknek is szükségük van a békére. Még a szörnyeknek is szükségük van valakire, aki valóban meg akarja hallgatni – és hallani – őket, hogy egy napon megtaláljuk a szavakat, amelyek többek üres dobozoknál. Talán akkor megakadályozhatjuk, hogy a hozzám hasonlók létrejöjjenek.”
A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvözödnek.
Két kívülálló lép világába: egy bukott Pap és a Hölgy, egy nyomozó, aki eltemetett morzsákat kutat a rabok múltjában, amelyek megmenthetik a kivégzésre várókat. Egy York nevű gyilkos múltjába ásva fájdalmas titkokra bukkan, amelyek felülírják a megszokott elképzeléseket áldozatról és bűnözőről, ártatlanságról és bűnösségről, míg végül a Hölgy saját megdöbbentő multjára is fény derül.
És a rab várakozik, várja, hogy az ő történetét is meghallgassa valaki.
Mert még a szörnyeknek is van történetük.
Ez a fájdalommal teli, ugyanakkor költői regény emlékeztet a mindannyiunkat összekötő emberségre, és arra, hogy még a legszörnyűbb, rémálomba illő valóságban is létezhet szépség és szeretet.

Grady Hendrix: Horrorstör

Annak idején egy külföldi blogon találkoztam először ezzel a könyvvel, a Molyon nagy lelkesen meg is osztottam a borítóját, mert egyszerűen zseniális. Nagy volt hát az örömöm, mikor kiderült, hogy a Gabo kihozza magyarul, ráadásul az eredeti formátumot megtartva. Alapvetően nem vagyok a horror műfajának rajongója, de ez a könyv az Ikeára erősen hajazó Orskban játszódik, és Katacita jókat írt róla, így kell és kész. :)

Fülszöveg: Valami furcsa történik az Ohio állambeli, clevelandi Orsk bútoráruházban. A munkatársak reggelente megrongált Kjërring könyvespolcokra, törött Glans vizespoharakra, és szétvert Liripip gardróbokra bukkannak. A bevétel mélyponton, a biztonsági kamerák felvételein nem látni semmit, az üzletvezetőkön pedig kezd elhatalmasodni a pánik. 
Három alkalmazott önszántából kilenc órás, napnyugtától hajnalig tartó műszakot vállal, hogy a rejtély végére járjon. Ám éjjeli őrjáratuk során a Bemutatótér különös jelenései és zajai közepette minden képzeletet felülmúló borzalmakkal kell szembenézniük. 
Grady Hendrix korábban olyan lapoknak írt, mint a Variety, a Slate, a New York Post, a Playboy, a Village Voice, a Strange Horizons, valamint szerepelt a The Mad Scientist’s Guide to World Domination című antológiában is. Hosszú éveken át telefonos ügyeletesként dolgozott egy parapszichológiai kutatóintézetnél. Jelenleg a manhattani Orsk munkatársa.

Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció

Bár A Betontehén-akció címtől a falat ki tudnám kaparni, mégis reménykedem abban, hogy Stross nem fog csalódást okozni ezzel a regényével. Bár még a tavalyi Könyvfesztiválon megvett könyvét sem olvastam el, de hát ilyen ez a popszakma.

Fülszöveg: Egy, a miénkhez nagyon hasonló világban bonyolult matematikai tézisek és lézerrel rajzolt pentagrammák nyitnak kapukat más dimenziókba, ahol hihetetlenül intelligens és veszedelmes lények laknak. Charles Stross Mosoda-akták sorozatában a varázsigéket és az alkímiát nem szorította háttérbe a tudomány, hanem a racionalitás és az okkult tanok egymást erősítve olyan dolgokra képesek, amelyekről a hétköznapi ember inkább nem akar tudni. A Mosoda nevű brit ügynökség feladata a titok megőrzése és a világ megvédése a sátáni, sötét erőktől, de ettől még olyan, mint bármilyen kormányhivatal: házsártos a főnök és sok a papírmunka. Bob Howard afféle számítógépguru, de az ügynökség alkalmazottjaként nem számíthat arra, hogy szoftvertelepítéssel és rendszerfrissítéssel üti el az időt a nyugdíjazásig. A Pokoli archívum című regényben a nácizmus okkult árnyaival kell megküzdenie, míg a Betontehén-akció során egy művészi installáció mellett talált megégett és enyhén radioaktív tehén okoz komoly fejfájást a főszereplőknek. Mert az emberiség megmentése elég nyűgös feladat, ha a túlórát nem fizetik ki, és a költségvetés túllépését háborús bűnökért kijáró megtorlás követi.

Donna Tartt: A titkos történet

El nem tudom mondani, mennyire örülök neki, hogy újra kiadják ezt a csodás könyvet, amelyről
korábban már a blogon is olvashattatok. Ráadásul a The Goldfinch is követni fogja valamikor, éljen soká' a Park Könyvkiadó!

Fülszöveg: Öten voltak – négy fiú meg egy lány. Két fiú szemüveget viselt, a harmadik albínó volt, az ikrek pedig, a fiú meg a lány, akár két flamand angyal. Megközelíthetetlen, titokzatos csoport a kis vermonti egyetemen. Már amit tanultak: az ógörög, az is a kiválasztottság légkörével vonta be őket. Ebbe az arisztokratikus társaságba csupán egyetlen új diáknak sikerül bejutnia: a feltörekvő Richard Papennek. Ő beszéli el évekkel később a csoport titkos történetét. A különös ifjak megszállott professzoruk vezetésével nemcsak tanulják, hanem át is élik a hajdani kultúrát, az ősi vallást, a mámoros orgiákat, hol az isten vért követel… Történhet-e bűn? Baleset? Áldozat? Hogyan lesz bűnhődés az árulóra kirótt büntetésből? Hogyan folyik egymásba elfojtott és megélt szerelem, szabadság és lelkifurdalás, álom és valóság, élet és halál? Donna Tartt könyve bűnügyi regény, a lélek rezdüléseit boncolgató finom olvasmány, mulattató és szívbe markoló. Egy fiatal amerikai írónő első regényét tartja kezében az olvasó: Mely máris világsiker.

Szóval Könyvfesztre fel!

2015. április 12., vasárnap

Jessie Burton: A babaház úrnője




A Libri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jessie Burton, angol író-színésznő első regénye, A babaház úrnője. A fiatal írónő első könyvéért több díjat is kapott, továbbá 2015-ben 31 nyelven jelenik meg a műve - többek között magyarul is.

2015. április 4.-től a Blogturné Klub öt bloggere teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve minden állomáson az extrák fül alatt további  információval, érdekességekkel találkozhattok A babaház úrnőjével kapcsolatosan. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, a helyszínről, és szereplőkről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Jessie Burton első regénye, A babaház úrnője szép sikert aratott külföldön, jelölték a Goodreads Choice Awardson is tavaly a történelmi regények között is, és több, mint 10 000 szavazatot kapott. Bevallom, engem elsőre a borítója és a címe fogott meg, mégsem voltam biztos benne, hogy el szeretném olvasni. Aztán olvastam, hogy Amszterdamban, és innentől tudtam, hogy el kell olvassam.

Nellát 18 évesen feleségül adják az amszterdami kereskedőhöz, Johannes Brandthoz, így a poros kis faluból, ahol felnőtt, hirtelen belecsöppen a nagyváros forgatagába. A Brandt család részéről hideg fogadtatásban részesül, és a férje sem úgy bánik vele, ahogy azt ő elképzelt. Aztán egy babaház, amit a férjétől kap, és egy miniatűr-készítő fenekestül felforgatja az életét, és nem csak a Brandt ház lakóinak igazi arcát ismeri meg, hanem Amszterdam sötétebb oldalát is.

Az első 50-100 oldal alatt eléggé megrémültem, ugyanis úgy tűnt, A babaház úrnője csak egy átlagos romantikus regény lesz. Nincs nekem bajom a romantikával, de kevés igazán romantikus könyvet olvasok, mert azok általában (tisztelet a kivételnek) eléggé kiszámíthatóak és sablonosok.
Aztán jött az első fejezet vége, és az első nagy pofon. Konkrétan ültem a metrón, és csak tátottam a számat, hogy ez most komoly, tényleg ez történik? És innentől nem volt megállás, meglepetés meglepetés hátán, egyre izgalmasabb cselekmény, és a titkok java részére is fény derül, valamint a mágikus realizmus is belép a képbe.

Jessie Burton remekül mutatja be a 17. század különböző oldalait. A virágzó kereskedelem mellett ott a kapzsiság, a vallásosság mellett ott a bigottság, a szabadnak tűnő Amszterdam mellett ott van, hogy valójában szinte mindenki álarcot visel, és nem fedheti fel a valódi énjét.
Nem volt egyszerű akkoriban másnak lenni, kilógni a tömegből. Mindenkinek megvolt a maga helye, és ha ahhoz nem tartotta magát, számíthatott a társadalom megvetésére és akár súlyosabb büntetésekre is. 
A Brandt család titkaira szép lassan derül csak sor, és itt bizonyítja be igazán az írónő, mennyire ért a lélekábrázoláshoz, a karakterhez és a történetszövéshez.

Nella gyermekként érkezik meg a házba, de aztán nagyon hamar fel kell nőnie, és a történet végére
Az amszterdami Öregtemplom
igazi asszony válik belőle. A magyar címválasztást először nem igazán értettem, de a regény közben megérti az olvasó, miért is illik ez a cím is nagyon hozzá. A babaház amúgy is szinte önálló szereplőnek tekinthető, amely a Brandt család házának szinte tökéletes mása. A miniatűr-készítőnek köszönhetően pedig egyre több dolog kerül bele, amelyek hol kevésbé, hol tökéletesen odaillenek... Mint ahogy zajlik ez a házban is, ahol minden sarokban rejlik valami felfedezni való.

A babaház űrnője után még inkább szeretnék eljutni Amszterdamba, amelynek sajátos hangulata végig belengi a regényt. Muszáj látnom az Öregtemplomot, megnéznem a Rijksmuseumban Nella babaházát, amely tényleg létezik, és sétálnom Amszterdam vizeit csodálva. Most már persze Amszterdam is egy egészen más várossá változott, mint a 17. században volt, de lefogadom, még most is sok titkot rejtegetnek lakosai...

Összességében nekem abszolút kellemes meglepetés volt A babaház úrnője, amely egy sokkal komolyabb, sokkolóbb és egyedibb regény, mint amilyennek elsőre gondoltam. Bátran merem ajánlani bárki számára, aki szereti a titkokkal teli és váratlan fordulatokban bővelkedő történeteket.

Nyereményjáték

„A helyi mondák szerint két norvég halász és egy kutya hajótörést szenvedett a Flevo-meernek (a későbbi Zuiderzeenek) azon a részén, ahol az Amstel folyó vize az IJen keresztül a tengerbe ömlik. Ott menedéket leltek, nemsokára családjukat is idehozták és egy települést alapítottak és így ők lettek a későbbi Amszterdam első lakói. Ez a hagyomány egy 15. századi rajzra vezethető vissza, amely egy koggét (középkori hajót) ábrázol két emberrel és egy kutyával, amelyen ugyan az emberek páncélba öltözöttek és a hajó tatján az akkori Amszterdam zászlaja lengedez. ”

Jessie Burton angol írónő a manapság divatos angol/amerikai helyszínekkel ellentétben Hollandiába, azon belül pedig Amszterdamba kalauzol bennünket. De tulajdonképpen miért is jelentős Amszterdam, hogyan emelkedett fel, s bukott el, és hol tart ma? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat a minden turnéállomáson jelen lévő játékok keretében. Gyertek, tartsatok velünk, hiszen nem csak érdekességeket tudhattok meg ezáltal, hanem ahogyan ez lenni szokott, nyerhettek is!

A feladatotok nem más, mint az állomásokon lévő szövegrészletekből hiányzó neveket (vagy helyeket, társaságok neveit, stb.) beírjátok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe, továbbá a facebookos oldalakat nem elegendő meglátogatni, a tetszik gombot is kéretik megnyomni!

Figyelem! A Kiadó csak Magyarország területére postáz, valamint a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy jelentkezzen az értesítő e-mailre, egyéb esetben új nyertest sorsolunk!

Fellendült a kulturális élet is. 1839-ben életre hívták az Arti et Amicitiae művészeti szövetséget. 1864-ben nyitották meg ünnepélyesen a Paleis voor Volksvlijtet (azaz Ipari palotát) és a következő évben a Vondelparkot. A század utolsó éveire esik a ___________ befejezése, a Concertgebouw (Hangversenypalota) és a Stedelijk Museum (Városi Múzeum) felépítése.




a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai
04.04. Kelly Lupi olvas
04.06. Tekla Könyvei
04.08. Könyvszeretet
04.10. Always Love a Wild Book
04.12. Könyvgalaxis 

2015. április 6., hétfő

6 éves a Könyvgalaxis!



Kicsit megkésve bár, de csak eszembe jutott, hogy március 27-én immár iskolás korba lépett a blogom. :)

Szerintem az előző évek bejegyzéseiben szinte mindent leírtam már, amit le lehetett a blog történetéről és hogy mennyi mindent adott nekem ez a felület. Az elmúlt egy évben sokkal élénkebb lett a blogélet, én magam részese lettem a Blogturnénak, és elindult a Témázás is, és mindenki igyekszik mostanában nem csak olvasni a másikat, hanem kommentelni is, aminek én nagyon örülök. :)

Sajnos még mindig nem jut annyi időm a blogra, mint amennyit szeretnék, de idén mindenképp szeretnélek titeket minél több bejegyzéssel megörvendeztetni. Most is rengeteg ötlet kavarog a fejemben, meglátjuk, végül melyik fog végül poszt formájában alakot ölteni. Mivel mostanában nem csak a könyvek, hanem a szépségcuccok világa is megfogott, várható, hogy lesz egy-két ilyen típusú bejegyzés is.

Emellett nagyon gondolkodom rajta, hogy csináltatok magamnak egy teljesen egyedi blogsablont, hogy kivel kéne ezt megtenni, azt még nem tudom, ha van ötletetek, kérlek osszátok meg velem!

Köszönöm azoknak, akik eddig olvastak, és remélem sokan velem maradtok a továbbiakban is. Indul a bűvös hetedik év, reméljük sok jót és szépet hoz a blog életébe. :)




Pages - Menu