2015. február 16., hétfő

Kleinheincz Csilla: Üveghegy




Kleinheincz Csilla egy különleges világba vezette be az Ólomerdő című regényében az olvasókat. Az utazás folytatódik az Üveghegyben, ahol még többet megtudhatunk Emese sorsának alakulásáról. Kövesd te is a három állomásos blogturnét, amelyet ennek az igazán különleges fantasymesének szentelünk! Ráadásul 3 szerencsés meg is nyerheti a regényt, ha helyesen válaszol a lent feltett kérdésekre!


Fülszöveg: „Elég szörnyű dolgokat művelünk egymással puszta szeretetből.” 
A tündér Lóna visszatért, lánya, Emese azonban képtelen megbocsátani neki, hogy egykor elhagyta. Az öntörvényű lány inkább a saját útját keresi a tündérek varázslatos birodalmában, amely fenyegető változások előtt áll. Nincs könnyű dolga, hiszen meg kell tanulnia varázsolni, elfogadni Lónát, és elengedni a múltat. 
Emese nem tud lemondani a vágyairól, még ha ezeknek nem is csupán ő fizeti meg az árát. Miután megszegi a tündérek egyik legnagyobb tabuját, kénytelen elszánni magát: az emberi életet választja, vagy Héterdő legendáit és varázslatait? Mindkét világban hosszú útra indul, hogy meglelje a válaszokat, ám döntései meghatározzák a családja és a tündérek sorsát is – de hogy a lány hős lesz-e vagy romboló, azt talán még a végzetnők sem tudják. 
Az Ólomerdő hét éve várt folytatása két kisregényt tartalmaz, amelyek újra igazolják, hogy Kleinheincz Csilla sorozata elvárásainkra rácáfoló fantasy, egyúttal nagyon is emberi konfliktusokat bemutató családtörténet a döntések súlyáról.

Vallomással tartozom: nekem az Ólomerdő annak idején nem igazán lett a szívem csücske. A világa nagyon tetszett, de a főszereplő Emese rettentően irritált, és valahogy nem volt képes teljesen magába szippantani a történet. Mégis kíváncsi voltam a folytatásra. Az Üveghegy szerencsére minden korábbi hiányérzetemet pótolta.

Amit muszáj elsőként említenem: Csilla gyönyörűen ír! Legyen szó tájleírásról, párbeszédről vagy egyszerűen csak a cselekmény folyásáról, élvezet olvasni a szavait. Itt már megvolt az a hangulat, amely képes volt magába rántani és amiből nem szívesen szakadtam ki. Szívesen barangoltam mind az ólomerdőben, mind az Üveghegy környékén. Irigyeltem Lónát, amiért a magasba repülhet és onnan tekinthet le a Rengetegre és az egész tündérvidékre.

Az Üveghegy valójában két kisregényt tartalmaz. A címadó történet Lóna szempontjából mutatja meg az Ólomerdő utáni eseményeket. Érdekes volt az ő gondolatait is megismerni, főleg hogy az első részben nem igazán zártam őt a szívembe. Itt viszont már sokkal jobban megismertem a motivációit, az érzéseit és szinte meg is értettem őt. Teljesen úgysem lehet, hiszen ő tündér, és az egyértelműen kiderül az Üveghegyből, hogy egy tündér sosem lesz teljesen olyan, mint egy ember.
Az Üveghegy középpontjában az áll, hogy Lóna megpróbál Emese anyja lenne, és hogy milyen erőfeszítéseket tesz meg ezért. Aztán a történet végére kapunk egy akkora pofont, hogy a fal adja a másikat, és az események nagyon érdekes fordulatot vesznek. Egyszerre imádtam és utáltam Csillát ezért. :)

A második, hosszabb történet, a Kősárkány már főleg Emesével foglalkozik, de itt is találkozhatunk Lónával és a többi szereplővel is. A középpontban Emese útkeresése áll: külső és belső utazás ez egyszerre. Mint a legtöbb kamasz az ő korában, keresi a helyét, a jövőjén töpreng, mi is szeretne lenni. Persze ez az ő esetében sokkal bonyolultabb félig tündér származásának köszönhetően. Folyton azzal a dilemmával szembesül, hogy vajon melyik világban kéne élnie, hova is tartozik ő? A mágia, a sárkányok, a tündérek az ő valósága, vagy a számítógép és a matekkönyv? Több vándorútra is indul, hogy ezt letisztázza magában, ráadásul az Üveghegy eseményei is kihatással lesznek rá.

Itt más sokkal jobban meg tudtam érteni Emesét. Ki nem érzi azt néha, hogy nincs helye a világban, hogy elveszett? Hogy sodródik az árral, és soha nem tudhatja, szelíd patak vagy örvénylő vízesés vár rá legközelebb? Szerintem sokan átmegyünk ezen, és ki így, ki úgy jön ki belőle. Emese határozottan sokat fejlődik ezen kötet során, még hogyha nem is válik teljesen felnőtté, de jobban megérti önmagát és a két világot, amely között őrlődik.

Ebben a két történetben sokkal jobban megismerjük a tündérek földjét is, a mi világunkban csak kevés jelenet játszódik, aminek én kimondottan örültem. Mondjuk érdekes, hogy nagyon sok a párhuzam a két világ között, mindkettőnek megvannak a maga szépségei és rútságai. Ráadásul ahogy a valóságban, a tündérek világában sem minden csak fekete vagy fehér, és mindkét helyen igaz, hogy jól vigyázz, hogy mit kívánsz, mert a végén még megkapod!

De itt abba is hagyom az ömlengést, inkább azt mondom, vegyétek kezetekbe az Üveghegyet és természetesen az Ólomerdőt is, ha eddig nem tettétek. Kleinheincz Csilla az egyik legtehetségesebb magyar író, és remélem sok-sok regénnyel fog még minket megörvendeztetni.



Extra: Playlist a könyvhöz


Az írónő volt olyan kedves, és megosztott velem egy listát, amelyet részben egy olvasója, részben ő maga állított össze az Ólomerdőhöz és az Üveghegyhez. Ebből a listából mutatok most nektek néhány dalt, hogy rá tudhatok hangolódni a könyvre. :)

Sajnos a blogsablonom valamiért nem szereti a videókat, így csak a számok címére kattintva juthattok el a Youtube-ra, ahol meg is hallgathatjátok őket:

  1. Vollenweider – The Birds of Tilmun 
  2. Moon and the Nightspirit – Égnyitó 
  3. Palya Bea – Szépszemű szeretőm 
  4. Cranes – Tomorrow's Tears 
  5. Dead Can Dance – Cantara
  6. Lady & Bird – Malmo Livs
  7. Kari Rueslatten – Other people's stories
  8. Tori Amos – Night of Hunters
  9. Apocalyptica – Faraway, Vol. 2.
  10. Blackmore's Night – Cartouche
  11. Anathema – Eternity Part 1.


Nyereményjáték

Aki szeretne Emese és a tündérek világába elutazni, nincs más teendője, mint kitölteni az alábbi Rafflecooptert, és izgulni, hogy ő legyen a 3 szerencsés nyertes egyike! Varázsolni nem ér. :)
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

02.16.: Könyvgalaxis
02.18.: Deszy könyvajánlója
02.20.: Dreamworld

2015. február 9., hétfő

Januári olvasmányokról röviden

Az elmúlt évek bebizonyították azt, hogy mióta dolgozom, sem időm, sem kedvem nincs minden olvasmányomnak külön posztot szánni. Viszont nem szeretnélek titeket csak töltelékposztokkal szórakoztatni, így arra gondoltam, hogy minden hónap végén összefoglalnám pár sorban a véleményem azon olvasmányokról, amelyek nem kapnak külön bejegyzést.

Januárban 9 könyvet sikerült elolvasnom. Ezek közül az Andrej és a Föld zarándokairól az ekultura.hu oldalon fog írásom megjelenni, A barackfa titkával, a Bocsáss meg, Leonard Peacockkal és az Egyezer tündöklő nappal pedig blogturnéztam már. Vagyis öt könyv maradt, amelyekről most röviden értekezni fogok.

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Az idei év várólista-csökkentésének első olvasmánya volt ez a regény. Amikor megvettem kb. 2 évvel ezelőtt, nagyon vágytam az olvasására, aztán a negatív vélemények elvették tőle a kedvem. Végül mégis beválogattam a várólista-csökkentésbe és milyen jól tettem! Egy délután be is faltam ezt a levélregény formátumú könyvet, amely elsőre bár könnyednek tűnhet, közel sem az. Charlie az ifjúsági irodalom problémás kamaszainak mintapéldánya, akinek még nehezebb a felnőttválás, mint kortársai számára. Nagyon szerettem furcsa gondolatait olvasni, a regény vége pedig teljesen megdöbbentett.


Chris Hadfield: Egy űrhajós tanácsai földlakóknak
A marsi után különösen vágytam rá, hogy elolvassam ezt a regényt, és lássam, hogy is néz ki a
valóságban az űrhajósok élete. Mint kiderült, rengeteg tanulással és küzdelemmel teli, de a végeredmény, a világűrbe való kijutás megéri. Chris írása nagyon jó stílusban megírt, egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató regény. Szerencsére nem megy át ezotériás blablába, a tanácsai tényleg olyanok, amelyeket meg lehet valósítani és érdemes is. Ha űrhajós nem is leszek, Chris története bebizonyította számomra, hogy mindig van remény, hogy valóra váltsuk az álmainkat.

J. R. Ward: A király

Az év első igazi csalódása. Ward sem tudja, hol kell abbahagyja: A király rengeteg olyan panelt ismételget, amivel már találkozhattunk a sorozat folyamán. Ezek elsőre lehet még jól vették ki magukat, de itt már unalmassá váltak. Ráadásul nekem pont Wrath és Beth első története sem tetszett annyira, és a további sorsuk sem tudott annyira izgatni. A többi harcos pedig nagyon háttérbe szorult, amit különösen bánok. Remélem a következő remény, amely a Shadows címet viseli, visszaadja a Wardba vetett hitemet.




Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Rainbow Rowell nevével mind hazai, mind külföldi blogokon többször összefutottam már, és csak
jókat olvastam róla. Egy kedves molyos ismerősömnek köszönhetően pedig karácsonyra meg is kaptam az író első magyar nyelven megjelent regényét, az Eleanor és Parkot, így magam is letesztelhettem, igaza van-e a bloggereknek.
Azt kell, hogy mondjam, hogy bár nekem több része sem volt a leghitelesebb, mégis ez a regény az utóbbi idők egyik legjobb YA regénye, amit a kezembe fogtam. Imádtam a kétféle nézőpontot, és lelkem rózsaszín fele ujjongott, amikor Eleanor és Park kapcsolatának lassú, finom mozdulatokból összetevődő alakulásáról olvastam. Kicsit én magam is újra tininek éreztem magam, és úgy szurkoltam ennek a két fiatalnak, hogy a szerelmük mindent képes legyen túlélni. Persze szerencsére ez a történet nem csak a szerelemről szól, hanem arról is, hányféle formája lehet a családon belüli erőszaknak, a kirekesztésről és arról, hogy mennyire képesek a környezet inkább becsukni a szemét, minthogy segítséget nyújtson a fiataloknak.

Hannu Rajaniemi: Fraktálherceg

A mai napig élénken él benne a Rajaniemivel való találkozó a 2013-as Könyvfesztiválon. Be is szúrok ide egy közös képet kettőnkről. :) Az írót az Ad Astra Kiadó hívta meg a Fraktálherceg megjelenésének alkalmából, és szerintem akkor még ők sem sejtették, hogy mekkora siker lesz az ő jelenléte. A vele való beszélgetésre be sem fértem, és a dedikálásnál is folyamatosan kígyózó sorok voltak. Egyrészt sokan szerették a Kvantumtolvajt, másrészt azért szerintem a női közönséget maga az író úr is nagyon megfogta. :) Az ember lánya sci-fi írók többségét inkább szakállas-pocakosnak képzeli, nem pedig magas, jóképű fiatalembernek. Szerencsére Rajaniemi az élő cáfolat. :)
Na de nekem itt nem Rajaniemiről kéne áradoznom, hanem a regényéről. Ugyanis a Fraktálherceg ugyanolyan jó, ha nem jobb is, mint az első rész. Nem mondom, hogy mindent megértettem, de már kezd kitisztulni a kép. Sokkal jobban megismerhetjük a tolvajt és Mielit is, utóbbinak különösen örültem, hogy többet olvashatunk róla. A dzsinnes szálat pedig egyszerűen imádtam, az Ezeregy éjszakára hajazó hangulattal engem teljesen megvett magának. És amikor megértjük, hogyan is függenek össze a szálak, akkor esik csak le igazán az állunk! Imádom, hogy az író mindig tartogat számunkra meglepetéseket.
Alig várom, hogy olvashassam a trilógia befejező részét, amely már úton is van hozzám.



Remélem ezek a rövid összefoglalók tetszettek nektek, örülnék, ha kommentben leírnátok erről a rovatról a véleményeteket, és hogy szeretnétek-e, hogy rendszeressé váljon.

Pages - Menu