2014. július 29., kedd

Philippa Gregory: A Sötétség Rendje




A Cartaphilus Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Philippa Gregory legújabb regénye, A Sötétség Rendje. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Luca és Isolde rejtélyekkel átszőtt történetét!

2014. július 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Fülszöveg:
1453, Róma. A fiatal papnövendéket, Lucát eretnekséggel vádolja az inkvizíció, amiért útmutatás nélkül olvasta a Bibliát, tiltott könyvekből tanult. Ráadásul születésének körülményeiről is furcsaságokat pletykálnak. Csak úgy úszhatja meg a vádemelést, ha csatlakozik a pápa alá tartozó titkos rendhez, amely a sötétség és a félelem titkait kutatja.

Első küldetése a Lucretili-apátságba vezeti Lucát, ahol rémisztően furcsa dolgok történnek, amióta az ifjú apátnő, Isolde vette át a zárda vezetését. Az apácákat rémálmok és tévképzetek gyötrik, némelyiken megjelennek Krisztus sebei. Amikor az egyikük váratlanul és különös körülmények között meghal, a koporsója fölött összecsapnak az indulatok. A bizonyítékok minden kétséget kizáróan egyvalaki ellen szólnak - de vajon megbízhatóak-e?

Philippa Gregory új helyszínt választott legújabb regénye cselekményéhez: a középkori Itália útjait vándor szerzetesek, földesurak, keresztes lovagok, földművesek, apácák, mór rabszolgák és banditák járják. A fiatalabb olvasókat célzó fordulatos történetből nem hiányzik a nyomozás izgalma, a középkor borzongató kalandja és persze a szívdobogtató szerelmi bonyodalom sem.

ISBN: 9789632662923
Oldalszám: 280 oldal
Fordította: Szilágyi Zsófia

Philippa Gregory felnőtt történelmi regényeiről híres, A másik Boleyn-lányból hollywoodi filmadaptáció is született. Az első ifjúsági sorozata, a Sötétség Rendje 2012-ben indult el. Én annyiban kilógok a turnéban részt vevők közül, hogy nem magyarul, hanem angolul olvastam a regényt. Ugyanis már régebben felfigyeltem rá, és Pupilla drágától megkaptam ajándékba a megboldogult Red Bus-ban. 

A könyv eredeti címe, a Changeling jelentése olyan gyermek, akiről úgy gondolják, hogy valójában nem
ember, hanem a tündérek cserélték ki az ő egyik gyermekükre. Eredetileg a regény magyar címe A váltott gyermek lett volna, erre utalva, de végül a kiadó inkább a sorozatcímet szavazta meg. Az ilyen váltott gyermekek olyanok, akik nagyon elütnek a családjuktól, teljesen mások, mint a szüleik, ezért gondolta úgy a nép, hogy nem lehetnek a családok valódi sarja. Ilyen gyerek a főszereplőnk, Luca, akinek egyszerű falusi szülei vannak, ő maga viszont egy nagyon okos, a megérzéseire figyelő fiú. Pont ezek miatt dönt úgy a Sötétség Rendjének vezetője, hogy felveszi tagjai közé, rábízzák, hogy vizsgáljon meg olyan eseteket, amelyek a világ végére utalhatnak, a Sátán jeleit. Mindezt a középkori Itália díszletei között, bajbajutott nemes hölgyek megmentését is vállalva teszi.

A Sötétség Rendjének legnagyobb erőssége számomra az, hogy nem áll be a tucat YA regények sorába: itt aztán nem nagyon találsz szerelmi szálat, nem folyik a rózsaszín nyál, nincsenek tele tetkós fiúkákkal az oldalak (furcsán is hatnának ebben a korban :) ). Helyette kapunk rendesen a középkori hiedelmekből, babonákból, a vallás hatalmának jeleiből. Érdekes megfigyelni, hogy akkoriban mennyire hittek a világvégében, abban, hogy az isteni ítélet bármikor bekövetkezhet. Nem kerestek mindenre reális magyarázatot, mint a mai kor embere, mindenben felsőbb beavatkozást véltek felfedezni. Akár úgy is mondhatnánk, az akkor élők többségét elvakította a vallást, aki nem, az pedig annak segítségével próbálta takargatni bűneit.

Egészen furcsa szereplőkkel találkozhatunk a regény lapjain. Rögtön ott van Luca, a zseni, aki viszont mégis sokszor úgy tűnik, nem lát tovább az orra hegyénél. Aztán ott van Freize, az egyszerű szolgáló, akiben sokkal több rejtőzik, mint elsőre gondolnánk. Isolde, akit a bátyja kolostorba zárat, a középkor egyfajta korai feministája, aki nem kívánja elfogadni, hogy mindent csak a férfiak irányíthatnak. Végül ott van Ishraq, az ő szolgálólánya, a babonák jó ismerője, és aki sötét bőre és alacsony társadalmi státusza miatt csak megvetésre számíthat. Pedig nem ördögi teremtmény ő, hanem az egyik legértelmesebb szereplő, akin keresztül ráadásul a többiek szembenézhetnek előítéleteikkel.

Maguk az esetek, amiket Lucának fel kell derítenie, nagyon érdekes, nekem az utolsó a szörnnyel tetszett a legjobban. Emlékszem, épp a metrón ültem, mikor azt a részt olvastam, és a megoldástól szó szerint leesett az állam. Szerintem a szemben ülő hölgy idiótának nézett. :) Az apácákat sújtó átok megfejtése is érdekes, bár könnyebben kitalálható, mégis ezt a részt is módfelett élveztem, főleg mert nagyon jól megmutatja, mennyire egyszerű a vallást fegyverként használni.

Mégsem mondhatom azt, hogy ez egy ötcsillagos regény, amit imádtam volna. A maga műfajában tetszett, de mégis hiányérzetem maradt utána. Lehet, hogy pont az vele a probléma, hogy mivel a fiatalabb korosztályt célozza meg (az angol kiadásban még kérdések is vannak osztályok számára, akik fel kívánják együtt dolgozni a regényt), pont ezért kissé súlytalan az egész. Elolvasod, jól szórakozol, de mélyebb nyomokat nem képes hagyni benned. Mondom én ezt 26 éves fejjel, lehet, ha 10 évvel fiatalabb volnék, rajongtam volna érte.

Viszont nagyon örülnék neki, ha a folytatások is megjelennének magyarul, bár nem tudom, mennyire kelendőek manapság azok az ifjúsági regények, amelyeken nincs semmilyen pötty és nem készült belőle könyv sem (bár állítólag lehet, hogy sorozat lesz belőle). Én reménykedem benne, hogy meg fogja találni a maga olvasóközönségét.

Nyereményjáték

Luca a Sötétség Rendjének ifjú tagjaként járja a birodalmat, s kutatja a sötétség és félelem titkait. 
Miután megtudja aktuális küldetésének részleteit, a helyszínre utazik, hogy kivizsgálja azt, valamint, hogy a törvényeknek megfelelően, a pápa nevében intézkedjen.
Útja során vele tart Freize, a kissé bohókás konyhai inas, és Peter testvér, aki a feljegyzésekről gondoskodik. 
Ám egy napon, amíg Peter testvér leheveredik néhány órára, a tréfás kedvű, gyanakvó Freize úgy dönt, megvicceli az öreget, és összekeveri a küldetéseikről szóló feljegyzéseket. Közben Luca, mit sem sejtve a csínytevésről, tovább kutakodik az eltűnt aranyrögök után. Este azonban észreveszik, mit tett Freize, és kétségbeesetten próbálják helyreállítani a károkat.
Segítsetek nekik megfejteni, mely bűnösöket, vádlottakat rejtik az egyes iratok!

Feladat:
1. A feljegyzések alapján fejtsétek meg, mely híres történelmi személyekről van szó, és a neveket írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (Kötelező!)
2. Lucával eredjetek az aranyrögök (!) nyomába, és számoljátok össze, hány darabot találtok. De vigyázzatok, nem minden arany, ami fénylik!  (Erre július 28 -tól nyílik lehetőségetek, a Blogturné Klub blogján. Aznap nem lesz értékelés, csak kincsvadászat. Nem kötelező megcsinálni, de plusz esélyeket jelent.)
3. Találjátok ki, a játékban szereplő történelmi személyek közül ki(k)ről írt már könyvet Philippa Gregory. (Kötelező!)

Kalandra fel!

Figyelem! 
A kiadó csak magyarországi címre postáz! 
Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!



a Rafflecopter giveaway

07/21 Kelly Lupi olvas
07/22 Dreamworld
07/23 Nem harap a...
07/24 Könyvszeretet
07/25 Insane Life
07/26 Deszy könyvajánlója
07/27 Zakkant olvas
07/28 Blogturné Klub - Aranyrög vadászat
07/29 Könyvgalaxis

2014. július 15., kedd

Robert Galbraith: Kakukkszó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy J. K. Rowling, aki világhíres lett a Harry Potter könyvekkel. De ő úgy gondolta, nem éri be ennyivel, és más műfajban is kipróbálja magát. Megszületett az Átmeneti üresedés, amely vegyes kritikákat kapott, hisz ez nem Harry Potter! Persze nem csak ezért, de szerintem ez is vastagon benne vana dologban.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Robert Galbraith. Elég furcsa név, kiejteni sem könnyű. Szóval ez a Robert megírta ezt a Kakukkszó című könyvet. Eljutott valamennyi emberhez a híre, úgy tudni, ők elég pozitív kritikákat is fogalmaztak meg róla. Valószínűleg megtalálta volna a célközönsége egy részét magától is, de ezt már sose tudjuk meg.

Ugyanis egyszer volt, hol nem volt, volt egy ügyvéd, aki kiszivárogtatta, hogy Robert nem más, mint J. K. Rowling. És persze a könyv rohamosan el kezdett fogyni, és akik olvasták, lehet ők is más szemmel néznek már rá. Rowling persze perelt, mert ő nem akarta, hogy lelepleződjön írói álneve. Hogy ez valójában így van-e, vagy csak egy ügyes marketingfogást láthattunk, talán sose tudhatjuk meg. Mindenesetre én hálás vagyok az ügyvéd úrnak, nélküle valószínűleg sohasem olvastam volna a Kakukkszót. Kár lett volna.

Akik a moly.hu-n is követnek, láthatták, hogy a regény olvasás közben több karc írására is ihletett,
A Canary Wharf, London híres bevásárló-negyede
leginkább a helyszínekről, amelyek megjelennek a könyvben. Nem sok mű éri nálam el azt, hogy ennyire lelkesen kutassak vele kapcsolatosan. A Kakukkszónak sikerült. A hangulata nagyon megfogott, ahogy London csillogó részei mellett megismerhettük a város egy másik arcát, a szegénység, a nélkülözés, a "ki tudja, holnap mit fogok enni" arcát. Mert persze, London a világ egyik legnépszerűbb fővárosa, tódulnak a turisták, meg a nagybetűs Nyugat része, de ez nem jelenti azt, hogy ott is mindenki gazdag és boldog. Csak róluk sokkal többet hallani, mint a szegényekről, akiknek meg kell húzniuk magukat, ha nem akarnak a város szégyenfoltjai lenni.

A regény elég behatóan foglalkozik a gazdagok és szépek talmi csillogással teli világával. Rowling írásán látszik, hogy nagyon jól ismeri ezt a közeget, szereplői hitelesek, tényleg el tudom képzelni, hogy a modellek és más vagyonos emberek úgy viselkednek, ahogy a könyvben. Természetesen nem lehet csak őket egyetemes gonoszként kikiáltani, a szegények között is vannak kapzsi, a pénzért bármit megtevő emberek. De az is biztos, hogy ők irigységet generálnak azzal, hogy fitogtatják gazdagságukat, hogy minden egyes netes és egyéb felületre felkerül róluk, mennyire is szép és jó az életük. A szegények pedig csak azt látják, hogy míg ők kuporgatnak, addig másnak az a legnagyobb dilemmája, hogy a legújabb Gucci vagy Chanel blézert vegye meg inkább. A hallott szupermodell, Lula Landry sorsán keresztül persze megláthatjuk, hogy a pénz nem minden. Sokat jelent persze, hiszen könnyebb teli hassal szépnek látni az életet, de nem vezet automatikusan a boldogsághoz.

Természetesen nem mehetek el szó nélkül a regény fő alakja, Cormoran Strike mellett. Az egyik legérdekesebb nyomozófigura ő, akivel krimiirodalmi kirándulásaim során találkoztam. Nagydarab, tüskés, félelmetes ember, akit viszont nem lehet nem sajnálni. Persze ha az ember találkozna vele, sose vallaná be neki, mennyire szánja őt, mert a végén még pár foggal kevesebbel térne haza. Nagyon alaposan kidolgozta Rowling a karakterét, fel van építve az egész háttértörténete, a családjától kezdve a menyasszonyán át odáig, miért is vált magánnyomozóvá. Bár az elején ódzkodtam tőle, a történet végére igazán megszerettem Cormorant, mert bár tényleg nem egy kedves ember, megvan az oka rá, miért úgy viselkedik, ahogy. És ha nincs is vajból a szíve, és nem nevezhető makulátlannak, mégis szimpatikus az, ahogy mindenáron az igazságot igyekszik megtalálni.

Ami még nagy pozitívuma a regénynek, hogy a mellékszereplők is remekül ki vannak dolgozva, az egymáshoz való viszonyuk, a motivációk, a cselekedeteik mind logikusak és érthetőek. A sofőr, aki színész szeretne lenni; a hajléktalan lány, aki szép ruhákra vágyik; a drogos színész, akinek mindegy, csak legyen mivel kábítania magát; a gazdag férjüket szipolyozó nők, akiket megkülönböztetni is nehéz egymástól; a meleg tervező, aki persze neurotikusabb már nem is lehetne: mind-mind feltűnnek a színen, hogy jól megkavarják az amúgy is rejtélyes halálesetet. Szerettem róluk olvasni, mert Rowling teljes valójukban ábrázolja őket, lemosva a több kiló alapozót róluk, ami elfedi a valóságot.

A külföldi kiadások borítói
Persze a Kakukkszó sem hibátlan regény. Amivel már több helyen is találkoztam, és sajnos egyet kell értsek, hogy maga a nyomozási szál nem a legjobb, a tettes kilétére szinte esélytelen, hogy az olvasó rájöjjön. Amúgy is érezhető, hogy az egész bűntény csak egy vászon, amire az írónő megfestheti azt a közeget, amelyet be kíván mutatni számunkra. Azért én reménykedem benne, hogy a folytatásban a krimi rész is kidolgozottabb lesz.

Nem bántam meg, hogy hallgattam azokra, aki ajánlották a Kakukkszót, ugyanis az év egyik legjobb olvasmánya eddig számomra, még ha nem is tudok neki öt, csak négy és fél csillagot adni. Ezek után remélem, hamarosan olvashatom majd az Átmeneti üresedést, és tovább ismerkedhetem majd azzal, milyen is, amikor J. K. Rowling felnőtteknek ír.

2014. július 9., szerda

100. blogturné, egy kis kérdezz-felelek



Úgy gondoltuk, egy rendhagyó blogturnéval ünnepeljük meg, hogy kerek 100 könyv szerepelt már a Blogturné Klub repertoárján.
Gyakran jönnek kérdések tőletek, olvasóktól a turnék háttérmunkáival kapcsolatban. Összeírtunk néhány kérdést, amikre válaszolva képet kaphattok, hogyan is áll össze egy blogturné, mi a tagok személyes véleménye egy-egy témában, mik voltak az emlékezetes pillanatok az első 100 könyvvel kapcsolatban.
Ezen a turnén sem vesz részt mindenki közülünk, inkább csak a legjátékosabb kedvűek.
Fogadjátok szeretettel ezt a különleges turnét, utána pedig következhet az újabb 100 remek könyv!

1. Melyik könyv tetszett a legjobban a 100 turnés regényből? Vagy melyik 3?

Nekem a Bábel fiai tetszett a legjobban, ritka, hogy egy kezdő író ennyire kiforrott első regényt tud lerakni az asztalra. De szerettem még a Téli mesét és az Oh, boy!-t is.

2. Ki volt a legszexibb karakter a 99 történetből?

Én nem vagyok az a típus, aki rajongani szokott könyves karakterekért, de ha választanom kell, akkor azért Calderon kapitányt szívesen megnézném küzdelem közben. :)



forrás



3. Változtak a blogolási szokásaid a Blogturné Klub miatt?

Jelentősen nem, talán csak annyiban, hogy igyekszem jobban odafigyelni, hogy rakom össze a bejegyzéseimet.

4. Mi volt a legjobb dolog, ami a Blogturnénak köszönhetően megtörtént veled? És mi volt a
legrosszabb?

A legjobb egyértelműen az, mikor Moskát Anita megkeresett privátban, és megköszönte, hogy turnéztattuk a könyvét, valamint leírta, mennyire örült, hogy mind a hármunknak, akik részt vettük a turnéban, tetszett a regénye.
A legrosszabb? Amikor az ember feje fölött összecsapnak a hullámok, akkor egyszerűen nehéz a BtK eseményeit, határidőt követni, de szerencsére a többiek kellően rugalmasak, így az ezzel kapcsolatos problémákat megoldjuk.

5. Mint kampányfőnök, melyik turné állt legközelebb a szívedhez?

Egyelőre csak a 2314 turnénak voltam a főnöke, de ott is sok segítséget kaptak Fummie-tól, nélküle nem ment volna olyan simán a turné. De ennek a turnénak különösen örültem, élvezet volt a regényt olvasni, az extrát csinálni, igazán szerettem.

6. Miért jelentkeztél? Mi inspirált arra, hogy a klub tagja legyél?

Kíváncsi voltam, hogy működik belülről a BtK, érdekes kihívást láttam benne, szerettem volna valami újat hozni a blog életébe.

7.  Hogyan változtak az olvasási szokásaid az eltelt idő alatt?

Talán annyiban változtak, hogy figyelni kell a határidőkre, és az adott könyveket előre kell venni, de mivel amúgy is csak olyan könyveket választok, amelyek érdekelnek, ez nem jelent nagy problémát. Ráadásul mivel a könyvek többségét e-ben kapjuk meg, végre kihasználom az olvasóm nyújtotta lehetőségeket.

8. Mi a legnehezebb dolog a blogturnézásban?

Folyamatosan követni az eseményeket, figyelemmel kísérni, milyen turnék vannak, mikor következek én, milyen könyvekre lehet jelentkezni, éppen hol adódnak problémák, hol van emberhiány… De azért ez legtöbbször kellemes teher. :)

9. Kaptál visszajelzést valamelyik posztod extra tartalmával kapcsolatban?

Még nem, egyelőre kevés turnéban vettem részt, és azokhoz sem olyan extrákat választottam, amiért különösen rajongani lehetne. :)

10. Mennyi időt vesz igénybe egy turnés poszt összeállítása? (Tartalom, képek,extrák, stb.)

Nálam általában több órát. Először megírom a véleményem, utána kezdek el anyagot keresni az extrákhoz, és attól függően, mennyire sikerül gyorsan rálelni arra, amit keresek, el is húzódhat egy-egy poszt írása. Én nem szoktam túl sok képet berakni a blogbejegyzéseimbe, így azok válogatásával nem megy el annyi idő, inkább azzal, hogy az extra, amit írok, ne legyen túl száraz.
Néha jó lenne egy időnyerő. Vagy egy varázspálca.

11. Nem könnyű együtt dolgozni 21 nővel és egy pasival. Volt valami, ami kivágta a biztosítékot?

Vannak konfliktusaink, hiszen sokan sokfélék vagyunk. Mindenkinek megvannak a maga magánéleti dolgai is, amelyek hol jobban, hol rosszabbul alakulnak, és ez is ki tud hatni arra, hogyan kommunikálunk egymással. De szerencsére a fontosabb kérdésekben mindig sikerül dűlőre jutni, és ha össze kell fogni, akkor azt meg tudjuk tenni, és ki is állunk a másikért.

12. Volt olyan turné, aminél utólag megbántad, hogy jelentkeztél rá?

Volt egy ilyen, fel is merült, hogy kiszállok belőle, de végül csak extrát írtam a turné keretein belül. Remélem nem lesz túl sok ilyen csalódásom.

13. Számodra mi a legjobb része a blogturnénak?

Egyrészt az, hogy számomra érdekes könyveket olvashatok akár megjelenés előtt. Vannak könyvek, amelyekre esetleg régóta vár az ember, és jó, hogy megrövidül a várakozás időszaka. :)
Másrészt pedig az, hogy a blogturné ad egyfajta közösségi élményt a blogolásnak. Láttam, hogy külföldön milyen összefogások vannak, és bár sokaknak vannak ellenérzései a BtK-val kapcsolatban, szerintem jó, hogy van.

14. Hogy látod a BTK-t 5-10 év múlva?

Bele fogunk fulladni a könyvekbe. :)) El tudom amúgy képzelni, hogy a tagok egy része lecserélődik, hiszen aki ma fiatalabb és ráér, lehet később ha munkája lesz, családja stb., már kevesebbet fog tudni vállalni, és az új generáció fogják átvenni a stafétát. Aztán az is lehet, hogy még nyugdíjas korunkban is gyártjuk majd a posztokat. :))

15. Volt-e olyan könyv, aminek a turnéján szinte minden blogger részt akart venni? Amiért majdhogynem ölre mentetek?

Természetesen vannak könyvek, amelyek sokakat érdekelnek, de nem emlékszem olyanra, hogy kimondottan ölre mentünk volna érte. Vagy akkor én még nem voltam tag. :D Tény, hogy vannak korlátozott számú blogturnék, amire nem jelentkezhet mindenki, de itt is figyelembe szoktuk venni, kinek mi a szíve nagy vágya. Volt már rá példa, hogy valaki lemondott mondjuk a papírpéldányáról vagy a blogturnés helyről, hogy valaki más részt vehessen.

Éééén fogom azt a könyvet olvasni! (forrás)

16. A 99 turnés könyv írója közül ki az, aki a legnagyobb hatást tette rád, akinek a stílusa a leginkább tetszett?

Újból Moskát Anitát említeném, de Boris Vian is kellemes csalódás volt. Tőle már nagyon régóta szerettem volna olvasni valamit, de tartottam attól, hogy nem nekem való. Végül sokkal-sokkal jobban tetszett, mint vártam.

17. Ki az a bloggertársad, akit a legkevésbé ismersz?

Többen is vannak, főként annak köszönhetően, hogy én nem vagyok alapító tag. Emellett vannak kevésbé aktív tagok, akikről szinte alig tudok valamit. De szerencsére sokan vannak, akivel már személyesen is ismerjük egymást.

18. A 99  turnés könyvből melyik szereplő hasonlít rád leginkább? És kinek a bőrébe bújnál legszívesebben?

Hirtelen egy ilyen karakter sem jut eszembe, aki annyira hasonlítana rám. És talán valamelyik Téli mese szereplő szívesen lennék, hogy láthassam azt az elvarázsolt New Yorkot. :)

19. Ebből a 99 könyvből, amit olvastál, azok közül melyik karaktert gyűlölted a leginkább?

Egyértelműen Emmát a Visszafojtott lélegzetből. Még egy ennyire önző embert, aki az orra hegyéig sem lát el! Rettentő csalódást okozott az Elakadó lélegzethez képest.

20. Műfajt tekintve elég sokrétűek az olvasmányok a BTK-n belül. Mi az a műfaj, amit a leginkább kedvelsz?

Hozzám a sci-fi és fantasy áll a legközelebb, de olvasok szépirodalmat és másfajta szórakoztató irodalmat is. Ami a BtK fő profilja, a YA és NA könyvek, azokból nagyon-nagyon keveset olvasok, de azért is lettem részben felvéve, hogy kicsit színesedjen a műfaji paletta.

21. Ki az a bloggertársad, akivel a legszívesebben találkoznál személyesen - azok közül, akikkel eddig még ez nem történt meg?

Mindenkivel, akivel eddig nem sikerült, jó lenne egy nagy BtK találkozó. :) Ha konkrét személyt kell említenem, nagyon kíváncsi lennék élőben Tibire, Ronira és Ramónára, és jó lenne hosszabb időt elbeszélgetni Toffy-val, akivel eddig csak futólag láttuk egymást.

22. Mennyi blogturnén vettél már részt?

Ha minden igaz, ez a nyolcadik blogturném. Eléggé válogatós vagyok. :)



Természetesen a nyereményjáték sem maradhat el!


a Rafflecopter giveaway

2014. július 2., szerda

Marie-Aude Murail: Oh, boy!



Szereted a francia kultúrát? No, és olvasnál olyan könyvet, ami elgondolkodtat, megnevettet és megríkat? Ülj fel velünk arra az érzelmi hullámvasútra, amit az Oh, boy! jelentett a számunkra. A négy állomásos Blogturné keretein belül megismerheted azt a csodálatos könyvet, ami mindannyiunkat elvarázsolt.

Három testvér néhány órája magukra maradt a világban,
de megesküdtek, hogy soha senki nem választhatja el őket egymástól.
A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű.
Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül.
A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső.
Különleges ismertetőjele:
a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről.
A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos.
Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele:
forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival.
A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni.
Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból,
ahová elhelyezték őket, és családra leljenek.
Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga.
Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul…
Ja igen! És ez a két személy ki nem állhatja egymást.


Bevallom őszintén, mostanában nem túl sok Vörös Pöttyös könyvet olvasok. Ennek nagyon egyszerű oka van: úgy érzem, kinőttem belőlük. Lassan 26 éves vagyok, a VP könyvek pedig javarészt nálam tíz évvel fiatalabb lányoknak-fiúknak íródtak. Persze nem mondom azt, hogy ezeket a regényeket nem olvashatják idősebbek, mert miért ne, de engem már nem tudnak annyira lekötni, a legtöbbször kifejezetten idegesítenek. Az Oh, boy!-t is a fülszövege miatt mertem csak bevállalni, a borítója önmagában nem nyert volna meg. És milyen jól tettem, hogy bevállaltam!


Az Oh boy! nagyon súlyos és fontos témákat dolgoz fel, teszi mégis ezt egyfajta franciás könnyedséggel. Hogy mit értek ezalatt? Itt van ez a három árván maradt testvér, akik eleinte úgy fest, nem kellenek senkinek. Siméon túl okos és nem elég szép, Morgane ugyanez, csak lányban, és ott az egyedüli Venise, akiért mindenki rajong. De a testvérek nem szeretnék, hogy elválasszák őket, mégis minden jel arra mutat, hogy ez élet nem teljesíti kívánságukat. Ha ez nem lenne elég, Siméonnak egy súlyos betegséggel is meg kell küzdenie, amelyből nincs könnyű kiút. Mégis, mindezen tragédiákat képes úgy az írónő úgy bemutatni számunkra, hogy mindig csaljon egy kis mosolyt az arcunkra.

A karakterek nagyon életszerűek. Siméon, a kis zseni, aki 14 évesen már törvényeket búj, hogy többet megtudjon a helyzetükről, és próbál egyfajta apapótlék lenni a húgainak. Erősnek mutatja magát, de amikor a betegség legyűri, neki is támogatásra lesz szüksége. Nem tud végig mosolyogni, nem egy szuperhős, aki mindent kibír. Kicsit Gus-ra emlékezteti az embert a Csillagainkban a hibából ilyen szempontból.
A két kislány közül Morgane a visszafogottabb, akiről tényleg hajlamos megfeledkezni az ember. Azért az sokat elárul az emberekről, hogy azért szeretik őt kevésbé, mint a húgát, mert nem olyan bájoska királylány, mint Venise. Jó lenne, ha ki tudnánk végre lépni abból a skatulyából, hogy egy lány/nő/asszony csak akkor számít, ha szép. Amúgy is, kinek mi számít szépnek? De ebbe most nem mennék bele mélyebben, minden estre érdemes elgondolkodni rajta.
Venise, mint azt írtam, tényleg a királylányka típus, de ezért nem lehet rá haragudni. Az ő gyermeki világa az eseményektől függetlenül is sértetlen: továbbra is Barbie-val játszik, és elhiszi, hogyha valaki homoszexuális, az azt jelenti, hogy fülbevalója van.
A legérdekesebb figura a könyvben egyértelműen Bart. Bart, aki a melegek összes sztereotípiáját magán viseli. Szépfiú külső, fülbevalóval, felelőtlen, kicsapongó, nincs rendes állása, és a partnereit gyakrabban váltogatja, mint az alsónadrágját. De a féltestvérei feltűnése az ő életét is rendesen felkavarja - szinte teljesen más ember válik belőle. Olyan ember, aki tartja az ágytálat, ha Siméon hány, aki elhordja neki a leckét, aki szép lassan kezébe veszi a saját életét.

Murail könyvében nekem az volt a legszimpatikusabb, hogy nem szépítette meg túlzottan a valóságot. Persze mint tudjuk, valakinek még annyira szerencséje sincs, hogy legalább féltestvérei legyenek, de tény, hogy Siméonéknak ettől még nem lesz könnyebb a helyzetük. Nem oldódik meg minden egyik pillanatról a másikra meseszerűen, nincsenek csodák, csak a remény. A remény, amit még akkor se adunk fel, ha már úgy tűnik, hogy márpedig fel kéne. De mi tíz körömmel kapaszkodunk bele, és úgy gondolom, ez is tesz minket emberré.

Ami egyedül zavart a regényben, azok a furcsa váltások, az egyik karakter nézőpontjából a másikba. Néha nehéz volt követni, hogy akkor most kinek a szempontjából követtük az eseményeket. De ezen kívül nem tudok belekötni ebbe a rövid, de annál szerethetőbb kis regénybe. Bátran ajánlom azoknak, akik szeretnek az élet nehezebb oldaláról olvasni, nem félnek szembenézni a valósággal, de szeretik mindezt mosollyal az arcukon megtenni.

Az íróról

Kép forrása
Marie-Aude Murail 1954-ben született Le Harve-ban, Franciaországban. A szülei is írással foglalkoznak, édesapja költő, édesanyja újságíró. Két testvére szintén író, a harmadik idősebb bátyja pedig Tristan Murail zeneszerző.
Marie tizenkét éves kora óta ír, és bár két első regénye felnőtteknek szólt, később teljese mértékben a gyermekirodalom felé fordult. Több, mint 80 (!) gyermekeknek szóló műve jelent meg, főként francia nyelven, de más nyelvekre is lefordították ezeket. Három sorozata a legismertebb, az Emilien, a Nils Hazard és a L'Espionne. Sajnos ezek közül egyik sem jelent meg magyarul. A mai napig erről a három sorozatáról faggatják őt legjobban, bár azóta eltelt húsz év, és részben az ő érdeklődése is megváltozott. Bár még mindig tinédzserekről ír, most már a regényei nem csak mesék, hanem fontos részét képezik a család, a szociális és politikai kérdések.
Az író 1973-ban ment férjhez, ebből a házasságából 3 gyermeke született. A mai napig Franciaországban évente 200 000 példányban kelnek el a könyvei. Magyarul az Oh, boy!-on kívül még egy regénye, a Lakótárs kerestetik! jelent meg.

Nyereményjáték


Minden ember kötődik valamihez. Minden ember másban találja meg a vigaszt, a biztonságot, a nyugalmat. A gyermek a játékban, a felnőttek - jó esetben - egy jó könyvben, sportban, egy általuk kiválasztott hobbiban.


Természetesen a Morlevent gyerekeknek is vannak jellemző tárgyaik, olyan dolgok, amelyekhez erősen kötődnek, amelyekkel szívesen foglalkoznak. Vagyis: amik jellemzik őket. Vajon  kitaláljátok-e, hogy kinek mi lehet ez?

Minden blogon mutatunk egy képet a szereplőket jellemző egy-egy tárgyról. Találd ki, melyik tartozhat Barthoz, melyik Simeonhoz, Morgane-hoz és melyik a kis Venise-hez! A rafflecopter dobozban a felsorolt képek neve mellé írd be a hozzá tartozó karakter nevét, s ha jól párosítod a képeket a szereplőkkel, esélyes leszel megnyerni a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott három könyv egyikét!
(A kiadó csak Magyarország területére postáz! A nyertest kérjük, 72 órán belül jelentkezzen a nyereményéért, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)





Résztvevő blogok

07.02.: Könyvgalaxis + Az íróról

2014. július 1., kedd

Júniusi portyázás

Egy szó: Könyvhét. Szerintem ebből már kitalálható, hogy ez nem az a bejegyzés lesz, amiben arról számolok be, mennyire kevés könyvet is zsákmányoltam ebben a hónapban. :) Tavaly a Könyvhét helyszínén 12 könyvet szereztem be, idén ez a szám 10 lett, összesen pedig 13 könyv került fel ebben a hónapban a polcomra. Lássuk csak, mik voltak ezek!


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer még áprilisban egy közös molyos Szukits rendelésünk. Folyton tolódott a benne rendelt könyvek megjelenési dátuma, végül már szinte lemondtunk róla, amikor is a Könyvhét előtt pár nappal kiderült, hogy mégis megkapjuk! Így lettem én féláron A vér éneke és A halál útvesztője boldog tulajdonosa. Előbbit édesapám olvassa, utóbbinak meg már a borítója nézegetésébe beleszédültem. :)
Ami még Könyvhéten kívül beszerzés volt, az Gaura Ágnes Lángmarta öröksége, amely a Borbíró Borbála sorozat negyedik része. A Könyvhéten sikerült is dedikáltatni az írónővel, aki nagyon közvetlen volt, és mint kiderült, tudja rólam, hogy ki vagyok! Ritka, de annál nagyobb öröm, hogyha kiderül, ismerik a blogomat.

És akkor el is érkeztünk a könyvheti beszerzésekhez. Az igazság az, hogy kevés olyan új megjelenés volt, amire igazán vágytam. Végül kimondottan a Könyvhétre megjelent könyvek közül a Stony Mayhall második élete, Az arany cimbalom, az Oh, boy! és az Incarceron folytatása, a Sapphique jött velem haza. A Stony-t azóta el is olvastam, én azok közé tartozom, akiknek tetszett, de ahogy láttam, vegyesek róla a vélemények. Az arany cimbalom kapcsán Baráth Katalinnal készítettem interjút, amit itt meg is nézhettek. Az Oh, boy!-ról szóló bejegyzésem holnap érkezik blogturné keretében, a Sapphique meg az a könyv, amiről azt hittem, már soha nem jelenik meg magyarul, erre a kiadó váratlanul bejelentette, hogy limitált példányban lehet majd kapni a Könyvhéten.

Régebben megjelent könyveket is vittem haza. Ezek közül igyekeztem olyanokat venni, amelyek már régóta a kívánságlistámon voltak. A Kakukkszó, a Gesztenye, a honalapító és a Gyógyír északi szélre mind ilyenek. Az elfek tornya és a Birodalom születik a Fumax Kiadó jóvoltából került hozzám, hála és köszönet nekik, Az Arcnélküli Ember pedig Ekultúrás recenziós példány.

Azóta nem szereztem be újabb könyvet. Amúgy is most az a fogadalmam, hogy igyekszem a nyáron nagyon visszafogni a könyvbeszerzéseimet, saját pénzből nem is szándékozok semmit venni. A kedvestől kaptam egy Libri ajándékkártyát, amivel még garázdálkodhatom, és lassan jön a szülinapom is, amelyet úgysem fogok könyvek nélkül megúszni. :) Ennyi pedig bőven elég is lesz. Ráadásul most nincs is nagyon olyan könyv, amiért azt mondanám, hogy ölni tudnék. Egyetlen kivétel talán Dan Wells-től a Romok, mivel most fejeztem be a második részét a Részlegesek-trilógiának, a Töredékeket, és most már nagyon érdekel, hogyan zárul Kira története.

Mint azt az előző zsákmányos bejegyzésben említettem, a május kicsit megviselt lelkileg. Jelentem, a június ilyen szempontból sokkal jobb volt. Igyekszem meglátni és megőrizni a jó dolgokat az életemben, és más oldalról megközelíteni a problémákat. A molyos találkák, a Könyvhét, a 3 napos balatoni nyaralás, egy kedves barát szülinapjának megünneplése, mind-mind olyan perceket, órákat adtak, amelyeket jó lesz később is felidézni. Bár azért ez a hónap sem volt mentes a feszültségektől, főleg a munkahelyen, és betegeskedés is volt benne, mégis inkább pozitív irányba billen a mérleg.
Ma pedig már július van, amely az egyik kedvenc hónapom. Nem csak azért, mert ekkor van a szülinapom, hanem mert ez számomra a legnyáribb hónap, a nyaralás, strandolás, fagyizás, teraszon olvasás időszaka. Reméljük folytatódik a kellemes emlékek gyűjtögetése.

Legszívesebben így tölteném az egész júliust (kép forrása)

Pages - Menu