2014. május 17., szombat

Boris Vian: Venyigeszú és a Plankton



A Helikon Kiadó Vian sorozatának második részét ajánljuk figyelmetekbe Venyigeszú és a Plankton címmel, melyet négy állomásos blogturné keretében mutatunk be. Az Alvilágjárókból megismert karakterek új kalandokba keverednek, meg kell küzdeniük  a  buliszervezés, a szerelem és a bürokrácia okozta nehézségekkel. Természetesen szokás szerint  játszhattok is 3 példányért ebből a veszettül humoros történetből!

Fülszöveg: A kiadó Vian-sorozatának második kötete, a Venyigeszú és a plankton egyfelől két, irigylésre méltó profizmussal megszervezett, fergetegesen erkölcstelen házibuli történetét kínálja az olvasóknak, másfelől pedig betekintést nyújt annak az agyalágyult bürokratákkal teli Hivatalnak a hétköznapjaiba, amelyet egy rövid időre az ifjú, friss mérnöki diplomás Boris Vian is kénytelen volt munkahelyéül elfogadni.
A regény szereplői – a szívderítően nimfomán lányok, a holt laza jampecek, a minden őrültségre kész zenészek, a szinte fájón röhejes aktakukacok, az inkontinens vadászblézer, az álnok Venyigeszú, az Alvilágjárókból már jól ismert Antiochio-Őrnagy páros és ez utóbbi jegyese, Óvadóc de la Petrence – valamennyien a szving lüktető ritmusától hajtva rohannak elkerülhetetlen végzetük felé.
 „Boris, aki kortársai többségéhez hasonlóan igyekezett nem tudomást venni a tragikus valóságról, e struccpolitika kiegészítéseként a passzív ellenállás egy igencsak kellemes formáját választotta: csatlakozott a Franciaország (és különösen a francia ifjúság) erkölcsi megújulásának szükségességét hirdető Vichy-kormány bornírt prédikációra fittyet hányó, feltűnő, hóbortos ruhadarabokat viselő, a jazzt és főleg a szvinget szinte vallásos áhítattal imádó zazou-khoz (jampecok). Nem túlzás kijelenteni, hogy a németek által megszállt Franciaországban, ahol a túlbuzgó kollaboránsok még a germán félisteneknél is szigorúbban ítélték meg és el a jazzt, ezt az „erkölcstelen és értéktelen”, ráadásul „zsidó-néger-amerikai” zenét, a New Orleans-i stílus vagy a szving iránti rajongás – és főleg e zenei műfaj művelése – az ellenállás egy formája volt.”
Takács M. József

Régóta szemezek már Boris Vian regényeivel, de valahogy mindig is úgy gondoltam, túl nagy falat lenne az ő munkássága számomra. Az irodalomban nem rajongok túlzottan a szürrealizmusért, a Godot-ra várva például kimondottan megfeküdtem a gyomromat. Mostanában viszont úgy érzem, kezdek olyan műfajú regényekre is nyitott lenni, amelyek eddig távol álltak tőlem. Így is félve, de azért bizakodva vágtam bele Vian könyvébe.

A történet egy házibulival kezdődik, és azzal is végződik. Szól a swing, mindenki táncol, iszik, eszik,
de leginkább iszik, és természetesen szexel minden létező felületen. Természetesen ezek a bulik sosem problémamentesek, és mik, vagyis inkább kik lehetnének a probléma forrásai, ha nem a nők! Jelen esetben Óvadóc, aki Venyigeszúval érkezik, de hamar felkelti az Őrnagy érdeklődését, aki a mindenesét, Antiochio-t jelöli ki a feladatra, hogy letesztelje a hölgyeményt. Miután ez megtörténik, már csak arra van szükség, hogy eltüntessék Venyigeszút és meggyőzzék Óvadóc hivatalnok nagybácsikáját, hogy odaadja az Őrnagynak a leányzó kezét. Teszik mindezt a lehető legszürreálisabb és leggroteszkebb események közepette.

Be kell valljam, nem sok féktelen házibulin vettem részt, de hogy az Őrnagyé vette a prímet, az is biztos. Mert az ember olvasás közben úgy érzi, mintha ő is ott lenne, iszogatna és járná a swinget. Viannak kitűnő terepet nyújt egy ilyen buli arra, hogy az emberi romlottság és a dekadencia minél több aspektusát felvillanthassa előttünk. A gazdagok üres, csillogó világa ilyen eseményekkel van tele, ahol a gátlástalanság és a magamutogatás féktelenül zajlik.

A regény cselekménye a két házibuli között a Hivatalban játszódik. Így, nagy betűvel. A Hivatalban, ahol be kell tartani a szabályokat, ahol mindenki tudja természetesen, mi a dolga, és lelkesen gyártják az Aktátumokat. Mivel én magam is közszolga vagyok, sokszor húzódott mosolyra a szám, amikor ezt a részt olvastam. De bevallom, azért ez keserű mosoly volt: sajnos a valóság több elemét is felfedeztem benne. Természetesen a regényben minden el van túlozva és maximálisan fel van nagyítva, de a valóság ott bujkál benne. Szép ellentétpárt alkot a partik színessége és harsánysága a Hivatal szürkeségével és tettetett szigorúságával.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy Vian teljesen meggyőzött volna a szürrealista regények szerethetőségéről, de tény, hogy közelebb hozta ezeket hozzám. Ugyanis most már látom, hogy ezeknél a történeteknél sosem a felszín számít. A Venyigeszú látszólag csak egy teljesen elborult, de szórakoztató írás, a mélyben viszont kőkemény társadalomkritika húzódik. Vian az 1940-es évek társadalmának kívánt görbe tükröt mutatni, de ez a tükör ma is érvényes. Kérdés, ma ki mer egyáltalán belenézni.

A bejegyzés olvasásához ajánlom aláfestő zenének Parov Stelar dalait, én magam is ezekre írtam a posztot. Két számot emelnék ki nektek:





Nyereményjáték
Nincs más dolgotok, mint utána nézni, mi volt a Helikon Kiadó Vian sorozatának első kötete? A könyv címét kérjük beírni a rafflecopter doboz első sorába. 3 példány kerül kisorsolásra a könyvből, melyet kizárólag magyarországi címre  tud  postázni  a kiadó.


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Könyvgalaxis
Bibliotheca Fummie 

2014. május 3., szombat

Áprilisi beszerzések

Tudtam én, hogy ez a hónap nem lesz éppen könyvmentes, de még a saját várakozásaimat is felülmúlta. Voltam író-olvasó találkozón Ruta Sepetys-szel, Tetovált mementó bemutatón, na és persze ott volt a Könyvfesztivál, ahova két nap is eljutottam, és kigarázdálkodtam magam. Végül 13 könyv landolt nálam, ami a fele annak a mennyiségnek, amit az előző 3 hónapban beszereztem.

Először egy Tetovált mementó tiszteletpéldányt kaptam az előolvasásért, és kellemes meglepetésként ért, hogy a hátuljára az én véleményem is felkerült. :)
Utána egy Brandon Hackett Az időutazás napja következett, hiszen most jelent meg Hackett újabb könyve az Agave Kiadó gondozásában, és ennek kötelezően ott a helye a polcomon.

Boris Viantól a Venyigeszú és a plankton Blogturné Klub keretében került hozzám, nemsokára fogok írni is róla. Bevallom, nem olvastam még semmit Viantól, félek is tőle, hogy nagy falat lesz számomra, meglátjuk.
Orson Scott Cardtól A kegyelem ára egy újabb Deltás közös rendelés eredménye, amelyeket minden hónapban már alig várok az azzal egybekötött sörözések miatt is. Azt pedig már most tudom, hogy májusban sem maradok Card nélkül, hiszen jön új kiadásban A Holtak Szószólója.


És elérkeztünk a Könyvfesztiválhoz. Az eredeti terv az volt, hogy 5-6 könyvet szerzek be, végül ebből 8 lett a helyszínen, plusz még egy előrendelés, ami a Könyvfeszt idejére érkezett meg. Ez utóbbi Dan Wells-től a Nem akarlak megölni, amely a Nem vagyok sorozatgyilkos trilógia befejező része. Remélem ez a rész is képes lesz tartani az előző kötetek színvonalát.
A Könyvfeszt pénteki napján az volt a tervem, hogy a Gabo Kiadó standját fosztom ki, és ez meg is történt. Elhoztam az Ólomerdő új kiadását, amelyet másnap dedikáltattam is Csillával, Scott Westerfeld Góliátját és Valente Tündérföldjének második részét. Mindemellé még kaptam egy dedikált Patrick Ness A daruasszonyt, amelynek különösen örülök.
A szombati napon először pár moly társaságában lefosztottuk az Ad Astra standját, én a két új megjelenést hoztam el. Majd szerettem volna beszerezni Patrick Ness-től a Soha nincs végét, de mivel nem találtam, kárpótlásul vettem magamnak egy Verebecskét, amelyről eddig csak jót olvastam, szóval remélem, nem volt rossz választás. Végül még a Líra akciós részlegéről velem jött Elena Ferrantétól az Amikor elhagytak, melyre már nagyon régóta kíváncsi vagyok, így egyáltalán nem bántam meg, hogy nem ellenálltam neki.

Szóval valahogy így nézett ki ez az április könyvek szempontjából. Azért a május ennél kevésbé veszélyesnek tűnik, de már most van négy könyv, amely a beszerzendők listáján van. Utána pedig júniusban jön a Könyvhét, amely újra anyagi csődnek ígérkezik. Azt hiszem nyáron arra fogok szabadságot kivenni, hogy olvassak. :)

2014. május 2., péntek

Moskát Anita: Bábel fiai


A GABO SFF jóvoltából megjelent Moskát Anita Bábel fiai című regénye, melyben vallás és babona, modern és ókori keveredik egymással. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Arzén, Dávid és Bábel nem mindennapi történetét!

2014. április 28-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Fülszöveg: Folyik a munka Bábelben, mert mindenki tudja: aki felhúzza a tornyot, azé a hatalom. Az építkezésnél használt ereklyék, amelyek egy másik világból származnak, kezdik felmondani a szolgálatot, a papság soraiban intrika üti fel a fejét és lázadással fenyeget. A próféta, aki a bábeli egyházat alapította, halott, a torony pedig a mi világunkból szólít magának új látnokot.
Dávid, a korábban festőként dolgozó fiatalember egy ideje látása fokozatos elvesztésével küzd. Zavaros vízióiból megtudja, hogy a torony vette el szeme világát, ezért Bábelbe utazik, de hamarosan belekeveredik az egyházon belüli hatalmi játszmákba. Arzén, a város új főpapja, próbál kitörni édesapja árnyékából, a reformoknak azonban nincs helye ott, ahol vérrel és testrészekkel áldoznak Bábelnek.
A bibliai Bábel történetére alapozott modern és kegyetlen regényben vallás és babona csap össze a racionalitással. Moskát Anita novellái után az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb magyar fantasztikus könyvével jelentkezik.


A bábeli torony, bábeli zűrzavar kifejezések talán mindenkinek ismerősek lehetnek, még azoknak is,
akik nem olvasták a Bibliát. Noé utódai Sineár földjén olyan tornyot akartak építeni, ami egészen az égig ér. Addig az utódok egy nyelvet beszéltek, de Istennek nem tetszett nagyravágyó törekvésük, ezért összezavarta nyelvüket, és a tornyot soha sem sikerült befejezni. Ez az eredettörténete a nyelvek kialakulásának.

Moskát Anita történetében a bábeli torony újjáépítése szerepel a középpontban. Az egyik főszereplőnk, Arzén apja győzte meg a bábelieket az építkezés folytatásáról, és ezzel egy egészen új vallást hozott létre. Az ő halála után Arzénnak kéne főpapként a lakók és a torony sorsát is egyengetni, de ő tele van kétségekkel, és olyan dolgokat tud az apjáról, amelyek nem illenek bele a róla kialakított szent képébe.
A másik főszereplőnk Dávid, a kallódó festő, aki fokozatosan elveszti látását. Álmában folyton Arzént és a toronyt látja, és végül eljut Bábelbe, hogy visszaszerezze látását. De nem számol azzal, hogy egy hatalmi harc kellős közepén találja magát.

Már itt az elején leszögezem, hogy aki a tünci YA és fantasy történetekhez van szokva, annak csalódást fog okozni a Bábel fiai. Anita ugyanis nem kíméli a szereplőit, mint ahogy a való életben sem minden rózsaszín. Számomra ez volt a regény egyik legfőbb erénye: amellett, hogy fantasy elemekben is bővelkedik, mégis képes megmaradni a realitás talaján. Mind a bábeli világot, mind a mi világunkat a maga valóságában tárja elénk. Egy ókori építkezés tényleg így zajlódhatott le: korbácsütések, folyamatos munka, vér és verejték árán épületek fel ezek az épületek. És el tudom képzelni, hogy jó pár Dávid járkál köztünk, akik nem találják a helyüket, szinte képtelenek az alkalmazkodásra, és csak nehezen változnak.

Az elején még nem igazán értettem, hogyan fog összefonódni a jelen kori és a bábeliek történetszála, de aztán szép lassan összerakja az ember a kirakós darabkáit. A karakterek nagyon összetett személyiségek, és jó pár oldalnak el kell telnie, hogy igazán megérthessük őket és a motivációikat. Arzénban és Dávidban közös az, hogy egyikük sem találja meg a maga helyét a társadalomban, nem tudják, hogy tényleg a saját útjukat járják-e. Tele vannak kétségekkel és Arzén a szent apa árnyékában, addig Dávid a tökéletesnek tűnő nővéréében nőtt fel

Anita regényének egyik központi témája a vallás, és annak is az az oldala, hogy ki mire használja azt. Ugyanis Bábelben egyértelmű, hogy a vallás a hatalom megtartásának, a nép megfélemlítésének eszköze. Ha jobban belegondolunk, ez sem áll túl messze a valóságtól. Az embereknek szükségük van fogódzókra az életben, amelybe kapaszkodhatnak, amely megmutatja számukra a helyes utat. A vallás is egy ilyen fogódzó, főleg a szenvedők számára, akik azzal a reménnyel fekhetnek és kelhetnek minden nap, hogy bár itt a földi létben szenvednek, később elnyerhetik jutalmukat.
De a regényben nem csak a vallás negatív, hanem a pozitív oldala is megjelenik, legalábbis az én értelmezésemben. Ugyanis Arzén apja ennek a segítségével építi újra Bábel városát, és ennek köszönhetően képes az embereket kordában tartani.

Összességében a Bábel fiait én egy jól megírt, izgalmas, fordulatos regénynek tartom, amelyet viszont nem egyszerű befogadni. Elgondolkodtató, kegyetlen regény, amely mai világunk számos visszásságára rámutat.

Az íróról

Moskát Anita 1989-ben született. Biológusként végzett, jelenleg szerkesztőként dolgozik Budapesten, az SFmag.hu cikkírója és egyik szerkesztője. Tíz éve ír, 2007 óta a Delta Műhely írókör tagja. Novellái magazinokban, többek közt a Galaktikában jelentek meg. Az SFmag antológiájában szereplő, Megnemszületettek városa című novelláját több kritikus is a kötet legjobbjaként nevezte meg. Nemcsak a fantasztikum érdekli, gyerekek számára is írt ismeretterjesztő könyvet. A Bábel fiai az első regénye.
(forrás: http://gabosff.blog.hu/2014/04/07/uj_ironk_moskat_anita)
Anitával az Ekultúra a Könyvfesztivál alatt készített interjút:





Nyereményjáték

Válaszolj egy kérdésre, és nyerd meg a Bábel fiai három példányának egyikét. Növelheted az esélyeidet ha lájkolod a megadott oldalakat.

(A nyerteseket értesítjük a megadott e-mail címükön. Ha 48 órán belül nem érkezik visszajelzés, automatikusan új nyertest sorsolunk. A nyereményeket magyarországi postázási címre postázzuk.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

Április 28. - Dreamworld
Április 30. - Deszy könyvajánlója
Május 2.   - Könyvgalaxis 

2014. május 1., csütörtök

Születésnapi nyereményjáték eredményhirdetés



Lezárult a blog ötödik születésnapja alkalmából meghirdetett játék, amely összesen 122-en jelentkeztetek, és mindannyian helyes választ adtatok.

És akkor nézzük, kiknek is kedvez a szerencse! A sorsolást szokás szerint a random.org-gal végeztem.

Rachel Ward Nem enged a mélység című könyvét nyerte....

WildWorld

Ryan Loveless Ethan és Carterjét pedig...

AranyCsillag

Gratulálok a nyerteseknek, velük e-mailen veszem fel a kapcsolatot. A többieknek is köszönöm a játékot, ne csüggedjetek, hátha a következő alkalommal rátok mosolyog a szerencse. :)

Pages - Menu