Pages

John Steinbeck: Lement a Hold

2014. február 27., csütörtök



A turnéról

A Blogturné Klub ezúttal egy híres-neves amerikai íróra szeretné felhívni a figyelmeteket, aki nálunk kevésbé emlegetett író, viszont Amerikában nagyon sokszor hivatkoznak a munkásságára.  John Steinbeck 112 éve február 27-én született, hogy ezt „megünnepeljük”, bemutatjuk nektek a Könyvmolyképző Kiadónál hamarosan megjelenő Lement a hold című művét. A turné minden állomásán február 27. és április 4. között találkozhattok még egyéb érdekességekkel is a szokásos vélemények után. Tarts velünk!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Vass István
Kötéstípus: kemény táblás védőborítóval

Fülszöveg: A hold akkor megy le, amikor a hajnali derengés még nem látható, de már közeleg megállíthatatlanul, mint a végzet.”
Steinbeck lement a Hold című kisregénye a norvégiai fasizmus éjét rajzolja meg, balladisztikus tömörséggel. Az 1942-ben kiadott kis remekművet a háború alatt titokban terjesztették, kézről kézre adták a terror legsötétebb óráiban.

Véleményem a könyvről

Mielőtt belefognék az értékelésbe, mindenképp meg kell írnom, hogy akik esetleg nem tudnák, azok is megtudják: most már én is a Blogturné Klub tagjai közé tartozom. Jelentkeztem, amikor új bloggereket kerestek, és én is az öt kiválasztott közé tartozok. Még csak ismerkedem a dolgokkal, és ez az első turném, de egyelőre pozitívak a tapasztalataim. Továbbra is számíthattok az őszinte véleményekre, a turné pedig jó lehetőséget nyújt arra, hogy ne tudjak ellustulni, és írjak nektek, ne csak olvassak. :)

Nem ez volt az első Steinbeck regény, amelyet olvastam. Az Egerek és emberek 18 éves koromban nagyon megfogott, valahogy azóta mégsem vettem újabb regényt a kezemben az írótól. A Lement a Hold újbóli megjelenése apropót adott végre erre, és egyáltalán nem is bántam ezt meg.

Steinbeck ezen írása olyan volt számomra, mintha egy színházi darabot láttam volna. A párbeszédek, a jelenetek mind-mind olyan érzést keltettek, mintha egy színpad lenne előttem, és ott játszanának az orrom előtt a színészek. De az biztos, hogy itt közel sem komédiáról van szó.
Egy meghódított kisvárost ismerhetünk meg, ahova a megszállók egy árulón keresztül jutnak be, és a polgármesteri hivatalban állítják fel a főhadiszállásukat. A regényben nem kerülnek megnevezésre sem a megszállók, sem a megszállottak megnevezése, de az utókor az előbbit németeknek, utóbbit norvégoknak tartja. Szerintem viszont a lényeg nem ezen van, ugyanis el tudom képzelni, hogy bármely nemzet meghódítása esetén megtörtént és megtörténhet a könyv cselekménye.

A háború sohasem olyan, mint amilyennek a kívülállók gondolják. Véleményem szerint nincsenek igazi győztesek, hiszen ők ugyanúgy megsínylik a háborút, mint a vesztesek. Steinbeck remekül ábrázolja ezt: a reménytelenséget, a várakozás feszültségét, a hírek hiánya okozta elkeseredettséget, az emberi melegség hiányát. A hódítás általában nem diadalmenet, ahol a meghódítottak virágot szórnak az érkezők elé, hanem aktív vagy passzív ellenállás. A regény szereplői nem hagyják magukat, még akkor sem, amikor tudják, hogy a biztos halálba rohannak.

A történet folyamán folyamatosan érezzük, hogy egy-egy mondat mögött sokkal több rejlik, mint az elsőre látszik. Nagyon elgondolkodtató történetet vehetünk a kezünkbe, ráadásul egy olyan írótól, aki két világháborút is megélt, ezt a kisregényt pont a második alatt írta. Testközelből megtapasztalhatta, hogy semmi sem az, aminek látszik, és hogy a háborút olyan emberek irányítják, akik még soha nem tapasztalták meg igazán azt, és olyanok vívják meg, akik még kevésbé vannak tisztában vele, mivel is jár az.

John Steinbeck élete

Nem akarok egy nagyon száraz életrajzot elétek tárni, ezért csak a leglényegesebb dolgokról írnék, amit érdemes tudni róla.

Ahogy már a bevezetőben olvashattátok, Steinbeck 1902-ben ezen a napon született Kaliforniában, egy Salinas nevű kis faluban. John az írás és olvasás szeretetét édesanyjától örökölte, aki tanárként kereste a kenyerét. Gyerekkorában a nyarakat szomszédos farmokon való munkával töltötte, itt találkozott több bevándorlóval is, és az élet sötétebb oldalával is ekkor ismerkedett meg, amely például az Egerek és emberekhez is forrásul szolgált számára.

A középiskola után a Stanford Egyetemen tanult, de azt öt év után diploma nélkül hagyta el. Több helyen is próbált dolgozni, végül hazaköltözött, és egy, az apja tulajdonában lévő házba költözött, ahol a Steinbeck család biztosította neki, hogy csak az írásra tudjon koncentrálni.
Steinbeck élete során háromszor is megházasodott, két gyermeke született. Legnagyobb inspirációját még is egy barátja, Ed Ricketts jelentette, aki biológus volt, és halála nagyon megrázta az írót.

A második világháborúban haditudósítóként szolgált, 1948-ban pedig a Szovjetuniót járta be Robert
Steinbecket mind életében, mind halálában sokat kritizálták politikai nézetei miatt, amelyek az adott korban sokak szerint túl liberálisak voltak. 1964-ben ennek ellenére vagy pont ezért, nézőpont kérdése, megkapta az amerikai szabadságérmet.
Capával. 1967-ben pedig eljutott Vietnámba is, ahol ráadásul a saját, ott harcoló fiával is találkozott.

Annak ellenére, hogy élete során rengeteg veszélyes helyen megfordult, végül az író 1968. december 20-án szívinfarktusban hunyt el. Összesen 27 könyvet írt, ebből 16 regény, 5 dokumentumregény és 5 novella- és kisregénygyűjtemény.

(Az önéletrajz forrásai az angol és magyar Wikipédia Steinbeckről életéről szóló bejegyzései.)

Nyereményjáték

Ahhoz, hogy megnyerd a hamarosan megjelenő Lement a hold című könyv egyikét a három közül, nincs más dolgod, mint lájkolni a kért oldalakat és megválaszolni a kérdést.

Ki volt Steinbeck Egerek és emberek című művében a "nehézfejű óriás"?

A válaszok egyes betűjét megtalálod az állomások bejegyzéseiben elrejtve.

A Kiadó csak Magyarország területére postáz!

a Rafflecopter giveaway



A turné további állomásai



Jeff VanderMeer: Expedíció

2014. február 23., vasárnap

Az, hogy Jeff VanderMeerről nem hallottam azelőtt, hogy az Agave Kiadó bejelentette volna az Expedíció megjelentetését, nem meglepő. Itthon még nem találkozhattunk a nevével, pedig World Fantasy-díjas íróról van szó. Most viszont rögtön egy trilógiájával ismerkedhetünk meg, amelynek mindhárom része rendhagyó módon mind külföldön, mind itthon még 2014 folyamán megjelenik.

Az Expedíció főszereplői egy biológus, egy antropológus, egy geodéta, egy pszichológus és az X Térség. Nem véletlenül írom így, hiszen ez utóbbi szinte önálló szereplője a könyvnek. A történet mesélője a biológus, akinek a nevét nem tudjuk meg, ahogy a többi szereplőjét sem, nem véletlenül. Ők a tizenkettedik expedíció tagjai, akiknek feladata az X Térség feltérképezése. A küldetés nem indul szokványosan, pár fegyveren és mikroszkópon, valamit egy különös fekete dobozkán kívül nem vihetnek semmilyen más modern dolgot magukkal. Mindenki nap egy naplót, amelybe feljegyezheti a gondolatait. Mi egy ilyen naplót kapunk kézhez, amelyből részben megismerhetjük a biológus életét, személyiségét, és az X Térségben vele történő különös eseményeket. Ez utóbbiakból pedig nem kevéssel találkozik főszereplőnk.

Érdekes egybeesés, hogy pont a Mitágó-erdő után sikerült egy újabb különös hellyel foglalkozó könyvet a
Egy térkép az X Térségről (forrás)
kezembe vennem. Míg az előbbi nálam nem aratott nagy sikert, az Expedíció már annál inkább. Köszönhető ez a különös, fojtogató hangulatának, az X Térség remek megalkotásának, és annak, hogy sose tudhatjuk, mi jön velünk szemben a következő lapon. Miközben a regényt olvastam, ha nem is félelmet, de egyfajta szorongást éreztem, és az oldalszámok alapján (mindössze 170 oldalas a történet) gondoltam, hogy sok mindenre nem kapok választ. Így is lett.

Ha ki is derül valami a Térségről, az is csak újabb kérdések garmadáját veti fel. Itt is bebizonyosodik, hogy attól félünk a legjobban, amit nem ismerünk. A biológus helyében már rég megőrültem volna, hogy ilyen események játszódnak le az orrom előtt, mégsem értek belőle szinte semmit. Mintha bezárnának egy sötét helyiségbe, amelyben hiába tapogatózol, hiába találsz fogást valamint, mégis kicsúszik a kezed közül, vagy azt kívánod, inkább sose tudd meg, mihez értél hozzá.

A sci-fi elemei is megjelennek a regényben, de ezekről spoiler nélkül nem tudnék írni. Rengeteg elmélet alakult ki bennem azzal kapcsolatban, mi is pontosan az X Térség. Bevallom, egyik elszálltabb, mint a másik, de könnyen el tudom képzelni, hogy valamelyik mégis beválik. Szerencsére májusban már érkezik a Kontroll, melynek már a fülszövege felcsigázott. Egyébként sokszor megkérdezték a kiadótól, miért változtatták meg a könyv eredeti címét, amely Annihiliation, azaz Megsemmisítés. Én nem bánom, hogy nem ez lett, az Expedíciót jobb címnek találom, bár rendesen beleborzongtam, amikor először feltűnt az eredeti cím a regényben, és van egy olyan érzésem, hogy a következő kötetek során még bővülni fog a jelentése. És talán néhány kérdésünkre is választ kaphatunk.

A könyvért köszönet az Agave Kiadónak!

Karen Thompson Walker: Csodák kora

2014. február 9., vasárnap

A disztópiák korát éljük, nem vitás. Lassan nem találunk olyan kiadót itthon, aki ne jelentetett volna meg valamit ebben a műfajban.
Ha definíciót keresünk a disztópiára, ezt találhatjuk: A disztópia vagy antiutópia egy társadalom víziója, mely ellentétes az utópiával. Gyakran negatív jövőképet mutat. A disztopikus társadalmakban gyakran az életkörülmények nyomorúságosak, a szenvedés, a szegénység, az elnyomás, az erőszak, járványok és szennyeződések jellemzik. (forrás: Wikipédia)
Talán azért lett annyira népszerű ez a műfaj, mert egy olyan világban élünk, amely egyik percről a másikra maga is negatív utópiává válhat, és érdekes egy regény oldalain keresztül megvizsgálni, hogyan is viselkednek az emberek ilyen szituációkban.

Karen Thompson Walker regénye annyiban mindenképp különleges, hogy itt nem rögtön már egy olyan világban találjuk magunkat, mely túlélt egy katasztrófát, hanem a katasztrófa előtti napokat és annak bekövetkezését követhetjük nyomon. Ráadásul mindezt a 11 éves Julia szemén keresztül láthatjuk, aki bár a felnőttek világát nem érti, mintha sokkal tisztábban látná a Föld sorsát, mint például a szülei.

Amit sokan kifogásoltak a regényben, köztük én is, hogy mintha az írónő nem igazán lenne tisztában azza, lpontosan mi történne akkor, ha tényleg lelassulna a Föld forgása. Nem igazán ragaszkodik a fizika törvényeihez, inkább azt írja le, amit ő képzelt el. Akit érdekel, a tudósok mit gondolnak, mi történne ekkor, annak ajánlom a  National Georgraphic filmjét. Előre szólok, eléggé megrázó, bár nem folynak benne testnedvek, de én attól tudok a legjobban félni, amiről tudom, hogy könnyen bekövetkezhet.

És ez utóbbi amúgy a regény legnagyobb erőssége: nagyon jól ábrázolja a félelmet, a hisztériát, a szorongást, amely egyre jobban hatalmába keríti az embereket. Nyomasztó a történet atmoszférája, teljesen átérezhető, mit élhetnek át a szereplőink. Érdekes megfigyelni, mennyire kifordítja önmagukból az embereket az, ha drasztikusan megváltozik a környezetük, ráadásul úgy, hogy ezt nem önként választották és semmit sem tehetnek ellene.

A Csodák kora félelmetes vízió egy olyan jövőről, amelyben nem biztos, hogy az embereknek helyük van. Ráadásul nemcsak YA és disztópiafanoknak ajánlott a regény, az ezeket a műfajokat kimondottan kerülők is könnyen azon kaphatják magukat, hogy magával ragadja őket Karen Thompson Walker története.

Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve

2014. február 3., hétfő

Két okból is különleges ez a bejegyzés. Először is, a Hounded volt az első regény, amelyet befejeztem 2014-ben, másodszor pedig ez a Blogspoton a 100. bejegyzésem, hip-hip-hurrá! :) Az már a cseresznye a tortán lévő habon, hogy a Hounded ráadásul még jó olvasmányélmény is volt.

Atticus a főszereplőnk, aki egy huszonéves srác bőrében élő több mint 2000 éves druida. Vele él még farkaskutyája, Oberon, akivel telepatikus úton tud kommunikálni, emellett maga mellett tudhatja vámpír - és vérfarkas ügyvédjeit, valamint egy szeszélyes istennőt, Morigant. De most ez sem lesz elég ahhoz, hogy legyőzze ősi ellenségét, aki ismét a nyomára bukkan, és bármi áron vissza akarja szerezni a szerinte az ő tulajdonát képező Fragarachot, a varászkardot. Persze Atticust nem olyan fából faragták, hogy könnyen megadja magát.

Bevallom, egyre jobban félek a hosszú sorozatoktól. Nem is azért, mert a legtöbb színvonala a közepe tájékán elkezd általában meredeken lejteni, hanem inkább azért, mert kétséges, hogy megjelenik-e minden része magyarul. Mint tudjuk, erre itthon sajnos egyáltalán nincs garancia, még ha ebből a szempontból a Könyvmolyképző elég megbízhatónak is számít. (Az már más kérdés, mennyi időt kell várni egy-egy sorozat folytatására.)

Ennek ellenére ez a regény túlságosan vonzott, és mikor lehetőséget kaptam a kiadótól, hogy elektronikus
Elvileg így néz k Fragarach
formában elolvashassam, éltem a lehetőséggel. És nem bántam meg! Ugyanis úgy fest, Hearne nemcsak, hogy tud írni, de tudja, mennyire kell komolyan venni magát. Nagyon jó a könyv humora, néha nehéz volt megállni, hogy ne nevessek fel hangosan. Emellett nagy-nagy piros pont jár azért az írónak, mert képes volt elég sok klisét elkerülni. Nincs a regényben erőltetett szerelmi szál, Atticus inkább az a minden virágra rárepülő típus, ami szerintem 2000 év tapasztalattal a háta mögött teljesen érhető. Főhősünk nem mindentudó és mindenható, benne is ugyanúgy él a félelem, mint bármely más lényben.

A druidák az ókorban a kelta vallás papi rendjét alkották. De nem csak papok voltak, hanem döntőbírók, gyógyítók és tudósok is. A druidák politeisták, vagyis többistenhitűek voltak, és nagyon erős szálak kötötték őket a növényekhez és a földhöz. (A definíció forrása: http://hu.wikipedia.org/wiki/Druida). Sajnos nem vagyok túlságosan otthon a kelta mitológiában, így nem tudom teljes mértékben megítélni, Hearne mennyire pontosan használja a mitológiai elemeket, de nem éreztem, hogy valahol kilógott volna a lóláb. A történet elején még kiejtési útmutatót is találunk a különböző kelta nevekhez, amelyhez bevallom, én nem tartottam magam, jobb esett úgy kiejteni magamban a szavakat, ahogy éppen sikerült. :)

Aki hasonlóan fél belekezdeni a sorozatba, annak annyit elárulhatok, a regény lezárása olyan, hogy akár önálló kötetként is megállja a helyét. Bár szerintem aki az első részt elolvassa, az vágyni fog a következőre. Én is így vagyok vele, mert rég olvastam már ennyi belevaló és humoros urban fantasy-t.

Az olvasás lehetőségért köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Januári szerzemények

Új év, új szerzemények, új fogadalmak. Bár nagyon óvatos vagyok a fogadalmakkal, lehet, inkább tervnek kéne neveznem azt, hogy arra törekszem, hogy minden hónapban legfeljebb öt könyvet szerezzek be. Úgy érzem, ez az a mennyiség, aminél még nem érzem, hogy túlzottan le lennék korlátozva, de nem is annyi, hogy a várólistám túl hosszúra hízzon. Persze kivételt képez az április, a június és a december, a Könyvfesztiválra, a Könyvhétre és a karácsonyra tekintettel. :)

Szóval ebben a hónapban sikerült is tartani az ötös limitet, pont ennyi könyvet szereztem be. Első körben a lexa.hu-ról sikerült 40% kedvezménnyel egy Lázálmot, egy Védett férfiakat és egy Távoli órákat zsákmányolnom. A lexa.hu-t az Alexandra üzemelteti, egyfajta könyves közösségi oldal és webáruház, de én csak a webáruház részét használom ki, ugyanis 40% kedvezmény van az Európai Kiadó, a Cartaphilus, az Alexandra Kiadó és még az ehhez a csoporthoz tartozó könyvkiadók könyveire. Nem tudom, meddig fog élni ez a kedvezmény, én már kétszer kihasználtam, a második adag már a februári posztban fog megjelenni.

Gaura Ágnes Lidércnyomása, mely a Borbíró Borbála sorozat harmadik része, egy közös molyos rendelésnek köszönhető, mellyel a Delta Könyvroham akcióját használtuk ki, így töredékáron jutottam hozzá a könyvhöz. Februárban is lesz egy újabb rendelésünk, akkor már nem biztos, hogy meg tudok állni egy könyvnél. :)

Utolsóként pedig Marina és Szergej Gyacsenkótól az Arszen és a játék hatalmát rendeltem meg 30% kedvezménnyel. Az Alekszandra és a teremtés növendékeit nagyon szerettem, rendesen felkavart, így nem volt kérdés, hogy az Arszennek is a polcomon a helye.

Az év eleje inkább arról szól számomra, hogy még tavalyi megjelenéseket szerezzek be akciósan, amelyeket vagy nem kaptam meg karácsonyra, vagy már nem futotta rá a tavalyi keretből. Viszont lassan itt a tavasz, elkezdenek őrölni a kiadók malmai, és akkor aztán tényleg nem lesz egyszerű tartani az ötös limitet...


Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS