2014. január 13., hétfő

Néhány gondolat az újraolvasásról

Nem vagyok egy újraolvasós típus. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy annyi könyv vár még rám, hogy nincs szívem egy már olvasottat a kezembe venni.

Pedig amikor nagy ritkán újraolvasok, az mindig élményt jelent. Legutóbb a Vámpírakadémia első három részét vettem ismét a kezembe, és faltam az oldalakat. Ráadásul mindig rá kell jöjjek ilyenkor, hogy mennyi mindent elfelejtek az olvasmányaimból és mennyi olyan dolog van, amire az első alkalommal még nem figyeltem fel. Teljes más úgy olvasni egy regényt, hogy már nem izgulsz azon, mi fog történni, hiszen a fő történésekre azért emlékszel. Ilyenkor fedik fel magukat az apró finomságok, előbukkannak eddig észre nem vett részletek, és olyan dolgok is, amelyeket most már más fényben látsz.

Most éppen a Csillagainkban a hiba integet nekem a polcról, hogy vegyem le onnan újból. Bele-bele futok a belőle készülő film plakátjába, a Molyon is többen olvassák még most először, és folyton felidézik, mennyire szerettem minden fájdalmassága ellenére olvasni. Vágyom, hogy ismét meglegyen ez az élményem, hogy magukkal ragadjanak a sorok, esetleg még pár könnyet is elmorzsoljak.


2014. január 12., vasárnap

Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Amikor megláttam a szerző előző regénye, az Ars Fatalis borítóját és elolvastam a fülszövegét, úgy éreztem, kell nekem az a könyv. Szerencsére maga a szerző ajánlott fel nekem egy példányt, amibe egy nagyon kedves dedikálást is kaptam. A könyv sem okozott csalódást, sőt, így amikor megtudtam, hogy újabb regénye jelenik meg Zolinak, tudtam, hogy csakis jóra számíthatok.

Az idő bolondjai, nem meglepő módon, egy történet az időről. Bár ez így nem fedi le teljesen az igazságot: inkább történetek az időről. Ugyanis a szereplőink nem ugyanúgy viszonyulnak hozzá. Van, akinek rengeteg van belőle, van, akinek túl kevés jutott, valaki pedig egyszerűen csak nem képes megbirkózni a múlásával. Ők mind Szent Kron szigetén élnek vagy oda érkeztek látogatóba, amikor is egyik nap a szigeten megáll az idő. Mi történik vajon akkor, ha nem változik többé semmi? Ha az óramutatók elakadnak, és nem kell már aggódni az idő múlásán, de nincs is mit remélni a jövőtől?


A regényen érződik, hogy az író régóta érlelte magában az ötletet és a szereplőket. Legyen az a legkisebb mellékszereppel bíró karakter, akkor is érezni, hogy megvan a maga története, és nem csak lóg a levegőben, mint azt többször is tapasztalhatjuk más történetekben.
A főszereplők közül ha választanom kell, a kedvencem egyértelműen Mimi, aki egy idős hölgy testében élő gyermek. Mindvégig neki szurkoltam legjobban, hogy sikerüljön megvalósítani a listáján szereplő vágyait. Tipikus példája ő annak, amiért valakit túlféltenek csak azért, mert más, mint a többiek. Benyák Zoltán nem szépíti a tényeket, a való életben is el tudom képzelni, hogy a köztünk élő Mimik édesanyjai is sokszor azt kívánják, bárcsak lenne már az ő és gyermekeik szenvedésének vége.


De a többi szereplő sorsa sem hagyott hidegen, köszönhetően annak, hogy nekik is megvan a maguk élettörténete, vágyai, félelmei, amelyekkel mi is képesek vagyunk azonosulni. Kinek nincs olyan, mikor úgy érzi, azt szeretné, bárcsak örökké élne? Vagy bárcsak most ez a pillanat még sokkal, de sokkal tovább tarthatna? Vagy hogy a lomha idő miért nem képes gyorsabban múlni? Mindannyian törődünk az idővel, hiszen folyamatosan jelen van az életünkben, hatással van ránk. Átkozzuk vagy imádjuk, de szó nélkül nehezen mehetünk el mellette.

Nagyon örülnék, ha több olyan író lenne, mint Benyák Zoli, és több olyan regény, mint Az idő bolondjai. Több olyan történetre lenne szükségünk, amely képes a szépirodalom és a szórakoztató irodalom között hidat teremtetni, és mindkettőből a legjobb elemeket átvenni. Amely nekem akar se túl elit, de se túl ponyva sem lenni, amelyet különböző korosztályba tartozó és különböző személyiséggel bíró emberek is szívesen vesznek a kezükbe.

A könyvét őszinte hálám az írónak, remélem a következő történetét is hamarosan olvashatom.

2014. január 2., csütörtök

2014 és a tervek

Tudom, hogy sokan nem szeretik a tervszerű olvasást, és alapvetően én is közéjük tartozom. Általában azt veszem le a könyvespolcról, amihez éppen kedvem szottyan. Viszont így sokszor lemaradok olyan könyvekről, amiket pedig már régóta tervezek olvasni, és szomorúan konstatálom, hogy megint hátrébb kerültek az olvasási listába.

Idén egyrészt megint jelentkeztem Lobo várólista-csökkentésére. Nem csináltam most alternatív listát, csak 12 könyvem van, és ezeket tényleg nagyon szeretném már elolvasni. Ezek közül a Rúnajelek áll legrégebb óta a polcomon, a többiek nála újabb szerzemények, de ezek is régebb óta sírnak már a könyvespolcomon.

Az idei piszkos tizenkettő
A Goodreads-en idén a 80 olvasást lőttem be magamnak célként, de nem dőlök a nemlétező kardomba, ha ez nem fog sikerülni. Csak úgy voltam vele, hogy akkor már egy magasabb számot írok be, mint amit tavaly sikerült elérni, de ezt is játékként fogom csak fel.

2014 Reading Challenge

2014 Reading Challenge
Nita has read 0 books toward her goal of 80 books.
hide

Emellett az ötös fogatunkkal kitaláltuk, hogy a kedvenc könyveinket ajánljuk a másiknak, amit még ő nem olvasott, és valószínűleg nem is venné a kezébe. Én Molnár Ferenc három színművét tartalmazó könyvet, Nick Hornbytól a Pop, csajok, satöbbit, James Cavelltől A Tajpant és Darvasi Lászlótól a Trapiti avagy a nagy tökfőzelékháborút kaptam. Mindegyikre kíváncsi leszek.

Célul tűztem ki magam elé, hogy idén több e-könyvet olvassak. Tavaly csak kettőt sikerült, már most éppen olvasok egyet, és reményeim szerint idén legalább tizet sikerül majd elolvasni. A beszerzésekből is szeretném, ha több lenne e-könyv, helytakarékosság miatt.
Szeretnék több magyar szerzőt olvasni, és olyan klasszikusokat elolvasni, amelyeket hiányolok az eddigi életem olvasmánylistájából. Tavaly gyalázatosan keveset olvastam angolul, csak egy regényt és 6 képregényt sikerült. Ezen is mindenképp szeretnék változtatni, hisz itt árválkodnak a polcomon a különböző Bookdepository-s és Red Bus-os beszerzések.



Emellett szeretnék sokkal tudatosabb lenni a könyvvásárlás terén. Most már szerencsére nem dőlök be minden akciónak, és nem veszek meg csak azért egy regényt, mert akciós. Több dolog is szól emellett. Egyrészt egyre vészesebben fogy a hely a szobámba, és ha idén végre sikerül is elköltöznöm itthonról, sajnos nem lesz saját könyvtárszobám, hogy minden egyes könyv elférjen, amit idáig felhalmoztam. Másrészt rossz érzés, hogy annyi olvasatlan könyvem van, jelenleg 214. Jó lenne ezt a számot valahova 150 felé letornázni, és 2015 végére 100 alá szorítani. Harmadrészt rájöttem, hogy vannak könyvek, amelyeket elég lenne kölcsönbe megszerezni, könyvtárból kivenni stb., és nem feltétlenül kell belőle saját példány, mert vagy nem fogom újraolvasni, vagy olyan is akad, amelyet megszereztem, de már abszolút elment tőle a kedvem.


Ha ezeknek a céloknak már csak egy részét sikerül teljesíteni, én boldog leszek. :) Persze továbbra is az lesz a legfontosabb, hogy minél jobb olvasmányokban legyen részem, amelyek szebbé teszik az idei évemet is.

Pages - Menu