2013. június 24., hétfő

And the winner is...



Először is köszönöm nektek, hogy annyian játszottatok azért, hogy egy estét Brad Pitt társaságában töltsetek. :) Mindemellett meg kell jegyeznem, hogy többen is próbáltak többszörös jelentkezéssel csalni, amiért nem zártam ki őket, de csak egy jelentkezésüket hagytam meg. Aki pedig az e-mail címe helyett a rendes címét adta meg, hát, azzal nem tudtam sokat kezdeni. :P Egyetlen rossz megfejtés is érkezett, ő szintén kimarad a sorsolásból.

Így hát összesen 135 helyes megfejtő közül sorsolom ki a nyerteseket a random.org segítségével.
Nem is szaporítom tovább a szót, aki szerda este másodmagával megnézheti premier előtt a Z világháborút, az nem más, mint:

M. R. Adrienn és V. József!

Gratulálok nekik, nemsokára e-mailben kapnak értesítést róla, hova kell menniük és miként kaphatják meg jegyüket.

Akik nem nyertek, azok se csüggedjenek, csütörtöktől már a mozikban a Z világháború!

UPDATE: Mivel Adrienn nem tud eljönni a vetítésre, ezért sorsoltam új nyertes, aki nem más, mint K. Evelin! E-mailben már értesítettem is őt.

2013. június 23., vasárnap

Dan Wells: Szörnyeteg úr

Amikor a Fumax Kiadó bejelentette, hogy megjelenteti Dan Wells Nem vagyok sorozatgyilkos című könyvét, még semmit nem tudtam a regényről, csak annyit, hogy ez nekem a címe alapján kell. A Dexter történeteket is mind olvastam, amelyek idehaza megjelentek, és a sorozatgyilkosság témája valahogy mindig is érdekelt, talán azért, mert az én karakteremtől annyira távol el a dolog. Jó érzés belesni olyan emberek fejébe, akik annyira máshogy gondolkodnak, mint én.
Szerencsére a Nem vagyok sorozatgyilkos beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, és így már alig vártam, hogy a folytatást, a Szörnyeteg urat a kezembe vehessem, ami tavasszal meg is történt.

John Cleaver életét onnan követjük tovább, ahol az első rész végén elhagytuk. Szociopata főhősünk városában már úgy fest, beköszöntene a nyugalom, amikor is újabb gyilkosságok ütik fel fejüket, amelyek megint sorozatgyilkosra utalnak. Mindenki azt kérdezgeti, vajon az Claytoni gyilkos tért vissza, vagy ez most valaki más? Egyedül John tudja az igazságot, és ő az egyetlen, aki képes véget vetni az újabb ölési hullámnak. Mindemellett saját vérszomjával és még Brooke iránt táplált kissé furcsa vonzódásával is meg kell birkóznia. Szörnyeteg úr egyre jobban rázza ketrece rácsait...

Amíg a regényt olvastam, folyton a Skillett Monster című dalának sorai csengtek a fülemben, annyira passzol Wells írásához. Ugyanis a történet legfontosabb kérdése az, John képes-e megbirkózni belső rémével, akit csak Szörnyeteg úrnak hív. Mondjuk így is a könyv első negyedénél voltak kétségeim, érdemes volt-e folytatást írnia Wellsnek, ugyanis nem éreztem azt az átütő erőt benne, mint a Nem vagyok sorozatgyilkosban. Szerencsére később, ahogy megkapjuk a történet első nagy csavarát, beindulnak az események, és újra képesek a lapok mágneses hatást kifejteni az olvasóra.

Anélkül, hogy bármilyen poént is lelőnék, elárulom, hogy ahova végül kilyukadunk, az szerintem sokkal, de
sokkal nyomasztóbb, mint az első részben. Wells itt már tényleg horrort ad nekünk, amin le lehet rágni a tíz körmünket, és képes igazán hátborzongató hátteret teremteni John vívódásának. Ugyanis az egész cselekményszál egyfajta akadálypálya főantihősünk számára, amelyben kiderül, képes-e megbirkózni Szörnyeteg úrral, és a viszonylagos normalitás talaján megmaradni, vagy pedig elszabadul a pokol.
Lehet, hogy ez furcsán fog hangzani, de én egyszerre szurkoltam mindkettőnek. Megnézném, mire lenne képes a belső rém, de megszerettem annyira ezt a kis szociopatát, hogy azt akarjam, hősnek maradjon meg, és ne váljon maga is sorozatgyilkosság. Furcsa egy kettősség ez, de le a kalappal Dan Wells előtt, hogy ezt képes kihozni az olvasójából.

Azt mondom, hogy akik szerették az első részt, bátran vegyék kezükbe a folytatást is. És még nincs vége: a trilógia záró darabja, az I don't wanna kill you már 2011-ben külföldön megjelent, én pedig nagyon remélem, hogy a magyar olvasók még idén a kezükbe foghatják. Vér fog itt folyni, érzem én. :)

A könyvért köszönet a Fumax Kiadónak!

2013. június 17., hétfő

Nyerj jegyet a Z világháború premier előtti vetítésére!

Végre itt a nyár, és meleg az idő, bár a strandon a legjobb ilyenkor, azért a légkondicionált moziterembe sem
rossz beülni, főleg, mert jobbnál jobb filmek érkeznek a nyáron.
A UIP-Dunafilm és a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából most két szerencsés játékos páros belépőt nyerhet a Z világháború premier előtti vetítésére.

A játék szabályai nagyon egyszerűek: a lenti űrlapon lévő két kérdést kell megválaszolni, mindemellett a nevet és az e-mail címet megadni. A válaszokat június 23-a, vasárnap este 8-ig várom.
A vetítés helye és ideje: június 26. 20:00, Budapest. Hogy pontosan melyik moziban is lesz, azt majd a nyertesek fogják megtudni.

Kérlek titeket, hogy csak azok játszanak, akik tényleg el is tudnak jönni a vetítésre!

Akikhez nem lesz kegyes Fortuna, azok június 27-étől láthatják a filmet a hazai mozikban.
Jó játékot és sok szerencsét! :)


2013. június 12., szerda

Amikor a könyves bloggert faggatják

A Könyvhéten mindamellett, hogy sikerült 15 könyvvel gazdagabban hazatérni, még interjú is készült velem. Az ekultura.hu dolgozói úgy gondolták, érdemes minket, könyves bloggereket mikrofonvégre kapni. Először azt hittem, a Könyvhétről kérdeznek majd, de végül a blogomról és az olvasásról, kiadókról volt szó.

Eléggé tartottam tőle, hogy nem vagyok egy kamerabarát arc, és nem lesz majd nézhető az interjú zacskót mégse húzhattam a fejemre, de sokkal jobban sikerült, mint vártam. Bár nagyon izgultam, és túl sokszor töltöttem ki a szavaim közti rést ööööö-vel, mégis sikerült a visszajelzések alapján normális ember látszatát keltenem. :)

És akkor íme hát az interjú:


2013. június 2., vasárnap

Végre, végre, végre!

Ta-mia Sansát a moly.hu-nak köszönhetően ismertem meg, először csak beszélgettünk, majd megkérdeztem, elolvashatnám-e az egyik regényét, amely kéziratban terjedt. Végül nem is álltam meg egynél, és nagyon szorítottam neki, hogy sikerüljön kiadót találnia a műveinek. A Sötét Hórusz sajnos elég rossz sorsra jutott, de most a Delta Vision Kiadó úgy döntött, belefog az egész Gender krónikák kiadásába. Az első részt, A menekülés évét már a Könyvhéten kezünkbe is foghatjuk.

A borítója szerintem egyszerűen csodálatos lett, arra pedig büszke vagyok, hogy a fülszöveg az én közreműködésemmel született meg.

Fülszöveg:

A XXII. században az emberiség több álma is valóra válik: létrejön az Egyesült Országok Szövetsége, amely a világ összes államát egységbe tömöríti, és megtörténik a kapcsolatfelvétel egy értelmes idegen fajjal is. Úgy tűnik, az emberiség beléphet az aranykorba, de ez csak a látszat. A Szövetséget üzleti érdekek kusza hálója szövi át, és a vezetők legtöbbjének egyetlen célja van: mindenkit engedelmes bábbá formálni.

Ebben a világban éli a gazdag, unatkozó feleségek felszínes mindennapjait Sandra Manul, akiről csak kevesen tudják, hogy valójában a múltja elől keresett menedéket a magas rangú Ítélő, James mellett. Miközben az árnyak, amelyek elől elfutott, utolérik, olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek nem csak a saját, hanem az egész emberiség sorsát megváltoztatják.


Az írónő a Könyvhéten a Delta standjánál dedikálja is a könyvet, június 8-án, szombaton délután 14 órától. Én mindenképp ott leszek!
Itt pedig elő is rendelhetitek a regényt.

A Holtak hajnala - Isaac Marion: Eleven testek

Nemcsak a vámpírtörténetek reneszánszát köszönhetjük Stephanie Meyernek, hanem azt is, hogy megnyitotta az utat a vérfarkasok, alakváltók, tündérek és angyalok előtt, azok meg nem voltak restek, és befészkelték magukat a könyvesboltok polcaira. A zombik megjelenése sem számít meglepőnek, az viszont, hogy valaki egy részben romantikus történetbe ágyazza be őket, annál inkább.

Isaac Marion első regénye az Eleven testek, amely egy zombi szemszögéből mutatja be a ránk váró jövőt, amelyet a Holtak és azon belül is a Csontik, az élőhalottak első generációja ural, és ahol az ember számít veszélyeztetett, a kihalás szélén álló fajnak. R nem emlékszik a múltjára, hogy ki volt ő, honnan jött, mit csinált, csak a nevének kezdőbetűjét tudja felidézni. Különlegesnek számít ő zombiföldön: vannak érzései, olyan gondolatai, amelyek nem csak az evésről szólnak, mindemellett mindenféle tárgyakat gyűjt, és Frank Sinatrát hallgat. Nem éppen ezt várnánk egy hullától, nemde? Az éhség viszont őt is kísérte, és az egyik élelembeszerző körúton (értsd: embervadászat) egy fiatal lány, Julie barátjának agyából lakmározik, és a fiú emlékei felébresztenek benne valamit. Innentől egy célja lesz: megvédeni Julie-t, bármi áron.

A borító és a cím alapján biztos vagyok benne, hogy a legtöbben egy újabb Alkonyat történetre számítanak ismét. Én is attól tartottam, hogy kapunk egy zombi Edwardot és egy szőke Bellát, akik után megint tinik millió sikítozhatnak majd. Véleményem szerint itt szerencsére mégsem ezzel állunk szemben.
Hogy miért? Mert Marion nem kívánja túlságosan komolyan venni magát és a szereplőit. Morbid humora végigkíséri a regényt, különös ízt adva neki. A szereplők pedig? R nem éppen egy szívtipró, rothadó ajkakkal nehéz annak lenni, Julie pedig egy igazi vad lány, aki ivással, füvezéssel és minden egyéb tiltott dologgal próbálja túlélni a túlélhetetlent. R ráadásul nagyon érzékeny, főleg egy zombihoz képest. Elgondolkodtató, hogy vajon milyen lehetett emberként? Annyit tudunk róla, hogy öltönyben és nyakkendőben halt meg, valószínűleg elfoglalt üzletember lehetett, aki inkább átgázolt másokon, mint hogy segített volna rajtuk.

A két szereplő között talán pont eltérőségük miatt működik a kémia, de Marion végig vigyáz arra, hogy ne fulladjon rózsaszín nekrofíliába a kapcsolatuk. Bár ők vannak a középpontban, ők csak eszközök arra, hogy az író egy olyan világról meséljen, ahonnan nem csak azért tűnt el az emberség, mert az emberek eltűnnek, hanem már jóval előtte megkezdődött a hanyatlás. A szeretet, az együttérzés, a jóindulat kezd eltűnni lassan a világból, és ami a helyére lép, jót nem hozhat számunkra Marion szerint.

Aki vevő egy nem éppen hagyományos olvasmányélményre és nem borsódzik a háta még a zombi szótól, annak bátran ajánlani tudom az Eleven testeket. A regényből ráadásul film is készült, amit nemrég mutattak be a hazai mozik, és azon ritka hollywoodi filmek számát bővíti, amelyek lélekkel rendelkeznek. Még ha az csak egy élőhalotté is.

(A cikk eredetileg megjelent a Campusonline-on.)

Pages - Menu