2013. február 23., szombat

Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

A hazai olvasók nem nagyon hallhattak eddig Vernor Vingéről, egy regénye jelent csak meg itthon a Tűz lobban a mélyben előtt, 2010-ben A szivárvány tövében a Metropolis Media, a Galaktika Kiadójánál. A moly.hu-n található értékelések alapján a regény fogadtatása inkább negatív, mint pozitív volt, pedig 2007-ben Vinge ezzel a művével nyerte el a Hugo-díjat, immár harmadik alkalommal.

Most viszont az Ad Astra Kiadó úgy gondolta, érdemes felkarolni az írót, és elhozni számunkra a Quen Ho sorozat elsőként megjelent részét, a Tűz lobban a mélybent (azért írom így, mert bár a A Deepness in the Sky előbb játszódik, de csak később írta meg ezt a részt Vinge, előzményregényként). A Tűz lobban a mélyben három szálon futó regény, melyben egyrészt figyelemmel kísérhetjük két fiatal sorsát, akik egy idegen bolygón ragadnak, ahol középkori állapotok uralkodnak, és furcsa, csoportban létező kutyaszerű lények élik nagyon is emberszerű életüket. Jefri és Johanna nem tudnak arról, hogy a másik életben maradt, mert egyiküket Faragó, a másikukat Nyúzó lényei ejtik foglyul, akik között ráadásul várható, hogy hamarosan kitör a harc. A harmadik szálként pedig a megmentésükre siető Ravna és Pham kalandjait kísérhetjük figyelemmel, akiken nem csak a két fiatal, hanem az ismert Univerzum java részének a sorsa is múlik.

Előre figyelmeztetem kedves olvasóimat, hogy a regény első 15 oldala még az edzettebb sci-fi olvasó számára is ijesztőnek hat. De nem kell félni, utána a stílus megváltozik, és sokkal "fogyaszthatóbb" lesz.
Vernor Vinge nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy az egész Univerzumot részekre osztja, és ezeket a részeket be is népesíti furcsábbnál furcsább lényekkel. Az én személyes kedvenceim a szkródutasok voltak, akik intelligens, de borzalmas memóriával rendelkező lények, akiket a szkród nevezetű kereken guruló szerkezet segít az emlékezésben. Emellett a tüskéseket, a kutyaszerű lényeket is lenyűgözőnek találtam, főleg a falkatudatukat, ahogy csoportban tudnak csak létezni és gondolkodni. A tüskések olyanok voltak számomra, mintha egyfajta groteszk, kicsavart emberek lennének, akik ugyanúgy éreznek gyűlöletet, fájdalmat, haragot, kétségbeesést, szeretetet mint mi, mégis máshogy jelenik ez meg náluk. Ahogy Jefrivel és Johannával bánnak, az rengeteget elárul róluk, érdemes a legapróbb mozdulatokra is figyelni.

Mindemellett itt vannak még a Hatalmak, ezek az istenszerű lények, akikről nem sikerül túl sokat megtudnunk, a titokzatosságuk is hozzájuk tartozik, de így is borsódzik tőlük az ember háta. Ravnáék is egy ilyen hatalom, a perverzitás semlegesítésének kulcsát keresik, és így fonódik össze a sorsuk Jefriékkel.
Ravna és Pham karaktere nagyon izgalmas párosítás, tűz és víz ők, akiket mégis egy láthatatlan szál fűz össze. Nagyon szerettem mindkettőjükről olvasni, és izgultam is rendesen értük, ugyanis Vinge nem kíméli egyetlen szereplőjét sem: mikor már azt hinnénk, végre megnyugodhatnánk, az író hirtelen bedob egy olyan bombát, amely aztán rendesen megkavarja főhőseink életét.

Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy nagyon sok fizikai és tudományos ínyencséget tartogat a sci-fi műfaj rajongóinak a regény. Bevallom, voltak részek, amikor én csak pislogtam, és főleg a különböző lények egymás közötti üzengetéseit furcsa volt olvasni, de aztán az ember a 800 oldal alatt kellően hozzászokik már ezekhez, és nem ráncolja értetlenül a homlokát. Azt mondom, hogy aki még csak ismerkedik az SF műfajával, ne feltétlenül ezt a regényt vegye elsőnek a kezébe. Aztán persze ki tudja, lehet, hogy valakinek pont ez a mű kell a tudományos fantasztikum megszeretéséhez, de azért kétlem.

Véleményem szerint megérdemelten kapta meg ezért a regényért Vinge az első Hugo-díját. A történetnek úgy a közepétől egyre jobban szerettem visszatérni ebbe a világba, és a végkifejletnél nem sok hiányzott ahhoz, hogy megkönnyezzem szereplőink sorsát. Nagyon remélem, hogy az Ad Astra kiadja majd a regény előzményét és a folytatást is, amely a The Children of the Sky címet viseli, és tíz évvel a Tűz lobban a mélyben után játszódik a tüskések világában.

A könyvet nagyon köszönöm az Ad Astra Kiadónak!

2013. február 16., szombat

Nő vagyok és sci-fit olvasok. Kérdés?

Rendszeresen szembesülök azzal a ténnyel, hogy főleg a nők, ha sci-fit olvasnak, kijelentik, hogy amúgy nem szoktak sci-fit olvasni, de ez meg ez a film/regény/képregény mégis mennyire tetszett nekik. Ugyanezzel találkoztam On Sai Calderon című regényének végén, ahol olvasói vélemények vannak. Szinte mindenki úgy kezdte az értékelését: Igen, ez sci-fi, de...

Nem értem, miért kell mentegetőzni, ha egy nő sci-fit olvas, sőt, egyenesen szerelmese a műfajnak? Persze, tudom, megvannak ezek a sztereotípiák, mint hogy férfi nem olvas romantikus regényt (láttam én már Volán buszon pasit New moont olvasni!), egy nőtől viszont szinte elvárják, hogy a könnyedebb műfajoknak hódoljon. Engem is figyelmeztettek már nem egyszer, hogy vigyázz, ez egy kemény könyv, vagy csak szimplán arra, hogy ez science fiction!

Szerintem sokan nem tudják kedves olvasóim közül, hogy én SF bloggerként kezdtem blogger "pályafutásom". A nita.sfblogs.net oldalon még mindig megtalálhatóak az írásaim. Ez volt az a korszakom, ami teljesen a SF iránti rajongás időszaka volt. Aztán végül azért indítottam el a Könyvgalaxist, mert szerettem volna a  más műfajú olvasmányaimról is megosztani a véleményem, élményeimet.

Amikor még ez az időszak volt, sok SFPortál sörözésre is eljutottam, ahol elárulom, nem én voltam az egyetlen nő. :) Bár persze férfitöbbség volt, jó volt látni, hogy mi nők is ugyanúgy érdeklődünk a műfaj iránt. Minket is ugyanúgy érdekel a tudomány, a jövő, a technikai - és társadalmi változások, mint a férfiakat. Nem ijedünk meg, ha egy könyvben jó pár oldalnyi tudományos fejtegetéssel találkozunk, és az űr hidege sem tántoríthat el minket az olvasástól. :)

Szerencsére a moly.hu-n is sok nő van, aki szereti a műfajt, sőt, a Merítés sci-fi rovatát is egy hölgy vezeti, csartak, aki nagyon otthonosan mozog a műfajban. Mindemellett ebben a karcomban felvetettem azt a kérdést is, hogy igaz-e az, hogy a nők inkább női, míg a férfiak inkább férfiírókat olvasnak. Mint kiderült, a többségnek egyáltalán nem számít az író neme, sokkal inkább a regény története az, ami vonzza őket egy-egy könyvhöz, legyen az akár sci-fi, akár más műfajú.

Egy szónak is száz a vége: a nőket nem kell félteni a science fictiontől, sőt, nagyon szívesen vesszük, ha úriemberek vagy akár hölgyek is figyelmünkbe ajánlják, mely regényeket nem szabad semmiképp se kihagynunk olvasási repertoárunkból. Hajrá csajok, hajrá SF! :)

2013. február 10., vasárnap

És aki a Lenyűgöző teremtményeket megnézheti...

A csütörtök este meghirdetett mozis nyereményjátékra végül sokkal többen jelentkeztetek, mint vártam, 123 ember közül sorsoltam ki a random.org segítségével, kik legyenek a nyertesek.

Nem is húzom az időt tovább, a két szerencsés, aki másodmagával ott lehet a kedd esti premier előtti vetítésen nem más, mint:

Pataki Andrea és Kovács Zsófia!

Gratulálok nekik, felveszem velük e-mailben is a kapcsolatot.

Aki lemaradt, az se csüggedjen, február 14-től megtekintheti a filmet.

2013. február 7., csütörtök

Játék - Nézd meg premier előtt a Lenyűgöző teremtményeket!

A Pro Video és a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából most két szerencsés olvasom páros belépőjegyet nyerhet a Lenyűgöző teremtményekre, amely az azonos címen megjelent regény adaptációja. A vetítés február 12-én, kedden lesz Budapesten 19 órakor, hogy melyik moziban, arról majd a nyerteseket értesíteni fogja  a kiadó. A film országos premierje pedig február 14-én lesz.

Nincs más dolgotok, mint egy nagyon egyszerű kérdést megválaszolni, és már be is kerültök az esélyesek közé.
A helyes válaszokat február 10-e, azaz vasárnap délig várom, a lenti nyomtatvány kitöltésével.
Arra kérnék mindenkit, hogy csak az játsszon, aki tényleg el is tud jönni a vetítésre!

A film előzetese:


A film alapjául szolgála regényt pedig megvásárolhatjátok a Könyvmolyképző webáruházában.

Játékra fel! :)


2013. február 2., szombat

A hallgatás megtörése és egyebek

Rendszeres olvasóim észrevehették, hogy jó pár hete nem volt bejegyzés a blogon. Ennek oka javarészt az időhiány. Nem kívánok panaszkodni, hiszen örülök, hogy immár lassan fél éve van munkám, de tény, hogy az embernek sokkal kevesebb ideje jut mindenre. Amikor pedig időm van, azt igyekszem a barátaimra fordítani, és nem feltétlenül a gép előtt ülni.

Ráadásul mostanában az ihlet is elhagyott kicsit. Vernor Vingétől olvastam nemrég a Tűz lobban a mélybent, és napokig szenvedtem az értékelésének megírásával. Egyszerűen nem akartak az ujjam hegyére jönni a szavak, erőltetettnek éreztem a mondataimat, amikor meg valami jó gondolatom támadt, az általában lefekvés előtt volt, és mire reggel felébredtem, már ki is röppent a fejemből.

Így talán már érthető, hogyha egy egyszerű értékelés is gondot okozott, bejegyzést meg pláne nem volt erőm írni. Most viszont újra feltámadt bennem a vágy, hogy alkossak ide nektek bejegyzéseket, remélhetőleg az idő és az ihlet is meglesz hozzá.
Persze közben az olvasást nem hanyagolom el, most éppen Ken Keseytől Száll a kakukk fészkére van soron, de nemsokára sorra fog kerülni On Sai Calderonja és az Új Őrség is. Emellett tartozom már olvasott könyvekről is bejegyzésekkel, mint az Újjászületett szerető, a Hozzád kötve, az emlegetett Tűz lobban a mélyben és a Soulless-Lélektelen. Elárulom, hogy javarészt dicsőítő bejegyzések lesznek, de az egyik regény rendesen meg fogja kapni tőlem a magáét, szerintem ki tudjátok találni, melyik.

Szerencsére mindezek mellett, hogy nem volt annyi időm a blogra, is kapok pozitív visszajelzéseket, hogy van értelme folytatnom az írást. Egy nagyon kedves friss blogger, Cowardly Bounder keresett meg azzal, hogy szívesen kirakná a blogom bannerét, nekem meg közölnöm kellett vele, hogy nekem olyanom sajnos nincs. Erre volt olyan kedves, és úgy, hogy még alig ismert, készített nekem nem is egy, hanem két bannert is, ami szerintem remekül illik a blogom címéhez. :) Itt is megköszönöm neki ezt újra, ide pedig berakom nektek a képeket és a linkeket, amelyeket ha szeretnétek, elvihettek magatokhoz, és képesen reklámozhatjátok a Könyvgalaxist.








Mostantól igyekszek tehát összeszedni magam, és újra életet lehelni a Könyvgalaxisba. Úgyis jön lassan a tavasz, a napfény majd segít energiát gyűjteni az íráshoz. :)

Pages - Menu