2013. január 13., vasárnap

Dan Wells: Partials - Részben ember

Ritkán fordul nálam elő, hogy ugyanannak az írónak alig pár hónapon belül két sorozatába is belekezdjek. Dan Wells kivétel, ugyanis a Fumax nem sok különbséggel jelentette meg a Nem vagyok sorozatgyilkost, amely nálam kedvenc könyvvé vált, és a Partialts. Mind a kettő egy trilógia első része, de míg az előbbi önmagában is kerek történet, addig az utóbbinál nincs teljes lerázás.

A történet szerint egy háború után, mely az emberek által megteremtett félig robot, félig ember lényekkel zajlott, alig pár tízezren maradtak életben az emberek közül. Ráadásul egy vírusnak köszönhetően az újszülöttek nem képesek életben maradni, így az emberiség a kihalás szélére sodródott. Kira, aki már 16 évesen kórházban dolgozik orvostanhallgatóként, képtelen belenyugodni abba, hogy a csecsemők meghalnak, és mikor egy közeli ismerőse terhes lesz, elindul, hogy megtalálja az RM vírus gyógymódját. Nem is sejti még, hogy ennél jóval többet fog találni.

Bevallom őszintén, elég nehezen rázódtam bele a regénybe. Egészen más a stílusa, mint a Nem vagyok sorozatgyilkosnak, és sokkal nehezebb volt elképzelnem a környezetet, a szereplőket. Aztán ahogy peregtek az oldalak, szerencsére egyre teljesebb kép alakult ki bennem, és egyre jobban izgultam hőseink sorsa iránt.
Wells többféle problémakört is érint írásában. Egyrészt azt a kérdést járja körül, vajon meddig fogadható el egy kormány részéről a keménykezű irányítás, mikor szükséges a diktatúra, szükséges-e egyáltalán? Melyik fontosabb, a szabad akarat, vagy az emberiség túlélése?

A másik pedig az, hogy mi is az, ami emberré tesz bennünket? A külső kinézet számít? A beszéd, a fejlett gondolkodás, az érzelmek? Az, hogy képesek vagyunk emberi utódokat nemzeni? Vagy ezek összessége jelenti embernek lenni? Szerintem az ezekre adott válaszokat még a következő kötetben alaposabban ki fogja fejteni.

Mindezeket a ma nagyon divatos disztópikus környezetbe helyezi. A főszereplő Kira szerencsére egész érett gondolkodású lány, ugyanis az ő korosztályának, akit csak "pestisbébiknek" hívnak, muszáj hamar felnőniük,  ha túl akarnak élni ebben a világban. A folyamatos félelem és rettegés tartja össze ezt a "társadalmat", és néha erre a kormány szándékosan rá is erősít.
Ami nekem kicsit szívfájdalmam, hogy ezek az YA disztópiák szinte kivétel nélkül Amerikában játszódnak. Úgy elolvasnék egy olyan regényt, amely például egy jövőbeli Párizsban, Rómában vagy akár Budapesten játszódik.

Összességében egy kellően izgalmas, érdekes és elgondolkodtató sorozatnyitányt olvashatunk, amelynek azért megvannak a maga hiányosságai, de jó pár műfajtársánál sokkal igényesebben nyúl hozzá a témához. Kíváncsian várom, hogy miként alakítja főhőseink és a világ sorsát a következő kötetben Wells.

A könyvet köszönöm a Fumax Kiadónak!

2013. január 6., vasárnap

Ernest Cline: Ready Player One

Ernest Cline első és eddigi egyetlen regénye a Ready Player One 2011-ben jelent meg, és a Warner Bros. már a megjelenés másnapján lecsapott a jogaira. Az Agave Kiadó pedig 2012 végére jelentette meg a könyvet, rendhagyó formátumban, ez ugyanis sokkal kisebb méretű lett, mint az eddig megjelentek.

A történet Wade Wattsról szól, egy 2044-ben élő átlagos gimnazistáról. 2044-ben, amikor a világ kezd teljesen szétesni, és az emberek többsége egy OASIS nevezetű virtuális valóságba menekül, ahol bárki és bármi lehet. Wade sem tesz másként, ő ráadásul nyest, aki az OASIS egyik létrehozójának, James Hallidaynek az örökségére pályázik, mint sok más millió felhasználó is. Amikor számára is meglepő módon elsőként fejti meg Halliday rejtvényét, és megleli a Rézkulcsot, hirtelen egy óriási kaland közepén találja magát, amelynek során barátok és ellenségek is segítik és hátráltatják mind a valóságban és az OASIS-ben is.

Be kell, hogy valljam, kedves olvasóim, hogy nem vagyok valami nagy geek. A számítógépekhez is csak nagyon alap szinten értek, és minden, a DVD írásnál komolyabb dolgot inkább egy hozzá jobban értő személyre bízok. Ráadásul a nyolcvanas évek végén születettem, így a könyvben említett zenék sem igazán voltak ismerősek, szerencsére a filmek már inkább. Ennek ellenére is nagyon tudtam élvezni a könyvet, ugyanis Cline képes a saját lelkesedését másokra is ráragasztani.

Az író több, már ma is égető kérdéssel foglalkozik. Ezek egyike az, hogy hogyan romboljuk le a körülöttünk lévő világot, a másik a virtuális valóságba való menekülésünk. Bár a Second Life nem szippantott annyi embert magába, de elég csak a WoW-ra, a Facebookra és az egyéb oldalakra gondolnunk, és beláthatjuk, ma már rengetegen függenek az internettől. Egyesek rosszul vannak a gondolattól is, hogy ne legyenek folyton elérhetőek és online, és egy nap után Facebook-elvonási tüneteik lesznek. Bár ma még ez inkább viccek tárgya, hamarosan eljön az idő, amikor az internetes függés egyre komolyabb problémákat fog okozni.

Ernest Cline volt nekem az első, aki igazán tudta érzékeltetni azt, hogy mennyire össze tud folyni a valóság és a számítógép nyújtotta környezet. Hajlamos voltam elfelejteni, hogy a szereplőink épp az OASIS-ben vannak, és sokkal megfoghatóbbnak tűnt ez a világ, mint a kinti. Wade és társai is ugyanígy éreznek, félelmetes volt olvasni, hogy akár hónapokig sem lépnek ki a lakásukból, és ennek nem is érzik hiányát.

A regény végig gördülékeny és izgalmas, egyedül a befejezés tűnt nekem egy kicsit túl idealisztikusnak, de valahogy még ezt is el tudom neki nézni. El tudom képzelni, ha én rettentően élveztem, mennyire szeretheti egy olyan ember, akinek a '80-as évek a kedvenc időszaka. Remélem sok jó regénnyel fog még minket Ernest Cline megörvendeztetni.

A könyvért köszönet az Agave Kiadónak!

Pages - Menu