2012. október 23., kedd

Karen Marie Moning: Új nap virrad

A Cor Leonis Kiadó betartotta, amit ígért: a Könyvhéten kezünkbe vehettük a Tündérkrónikák sorozat negyedik részét, most pedig megérkezett a várva várt ötödik kötet is! Azért nem írom, hogy az utolsó, mert bár szinte minden titokra fény derül, itt koránt sem ér véget Mac története.

Figyelem! Annak, aki nem olvasta az előző köteteket, spoilert tartalmazhat ez a bejegyzés!

Miután a negyedik rész hatalmas függővéggel ért véget, kíváncsian vártam, hogy fog tovább alakulni szereplőink sorsa, és hogy Moning hogyan lesz képes továbbvinni a történetet. Szerencsére nem kellett csalódnom, sőt, az írónő most már elérte nálam, hogy a Tündérkrónikák az egyik kedvenc sorozatommá váljon. Az első két kötetet elolvastam, és úgy voltam vele, hm, ez nem is rossz, ez nekem tetszik, majd a harmadik résznél éreztem azt, hogy basszus, ez a nő sokkal bátrabb, mint gondoltam! A negyedik részt már körömrágva olvastam végig, az ötödik pedig simán kedvenc könyvvé lépett elő.

Moning már rögtön azzal megvett, hogy az egyik kedvenc együttesemtől idéz az első fejezet nyitóoldalán. Utána pedig indul a hullámvasút: Mac történetét hullámhegyek és hullámvölgyek tarkítják, izgulhatunk érte, a családjáért, a barátaiért, Dublin lakosaiért, és legfőképpen persze Barronsért. Az írónő szereti azt csinálni, hogy abba a hitbe ringat minket, hogy minden rendben, az élet most szép Macnek, hogy aztán hirtelen a sötétség mélyére taszítsa főhősnőnket, és fordítva: már azt hisszük, minden kilátástalan, amikor egyszer csak a fény utat tör magának, és újra feléled a remény.

Talán azért is élveztem annyira a negyedik és ötödik kötetet olvasását, mert érdekes volt megfigyelni, milyen hely lett Dublin, milyen hely lett a Föld most, hogy a tündérek elárasztották. Nem gondoltam volna, hogy Moning valaha meg meri húzni azt, hogy ledönti a falakat, de mégis megtette, ezzel egy merőben új világot teremtve az olvasó számára. Érdemes megfigyelni, hogy a karakterek hogyan reagálnak a változásokra, mennyire mások még, amikor a nyugalom, és amikor a káosz Dublinában kell élniük.

Az ötödik kötetre az írónő már teljesen eggyé tudott válni a világával, úgy passzol rá, mint Barronsre az Armani öltöny. És ha már Barrons, a Barrons-Mac párbeszédeket és párharcokat végig hihetetlen élmény volt olvasni, annyi szikrát, annyi szenvedélyt és feszültséget tudott Moning belevenni a kapcsolatukba! Tényleg egyre jobban bánom, hogy egyes könyvhősöket nem lehet átemelni a valóságba. :)

Szóval az ötödik Tündérkrónikák kötet véleményem szerint egyben a legjobb is, tele váratlan eseményekkel, izgalmas új szereplőkkel, olyan fordulatokkal, hogy az álladat egy hét múlva is csak keservesen vadászod össze a padlóról, és kellő mennyiségű humorral és szexualitással. Mindez gyönyörű kivitelben, imádtam nézegetni a borítót, és a fejezetek elejének díszítését is.

Szóval kedves olvasóm, ha eddig nem találkoztál volna Moning történetével, és vevő vagy a dögös urban fantasykre, akkor ne habozz, csapj le a sorozat köteteire! Ígérem, nem fogod megbánni. :)

A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!

Ui.: És aki már most elvonási tünetektől szenved, annak jó hír, hogy napokon belül megjelenik Dani trilógiájának első része, az Iced, persze egyelőre csak angolul. Reménykedjünk, hogy magyarul is minél hamarabb megkaparinthatjuk!

Ui.2: Amint pedig Dani trilógiája véget ér, még két kötet erejéig újra Macék társaságát élvezhetjük. Csak győzzük kivárni!

2012. október 20., szombat

Hírmorzsák

Sajnos mostanában kevesebb időm jut olvasni és a blogra is, a könyves hírekkel sem győzöm magam utolérni. Szerencsére itt a hosszú hétvége, és terveim szerint nemsokára lesz végre olvasmányról is poszt. Addig is nézzük csak meg, a héten milyen érdekességekre akadtam rá.

Az első hír, amin a Libri Kiadó után már meg sem kell lepődnünk, hogy a Shopline, amely régen csak Bookline-ként üzemelt, is könyvkiadót indít, a XXI. Század kiadóval közösen. A Bookline könyvek néven futó regényekből évente 20-25-öt terveznek megjelentetni. A Shopline terveiről bővebben itt olvashattok: http://index.hu/kultur/2012/10/18/konyvkiado_lett_a_bookline/

Bár eleinte furcsán tekintettük rájuk, mostanában már egyre több kiadó készít trailereket újonnan megjelenő könyveikhez. Szeptember elején a prae.hu rendezte meg az Első Jövőnéző Könyvtrailerversenyt, amelynek nyertes alkotásait itt megnézhetitek: http://prae.hu/prae/articles.php?aid=5443&cat=67 .
Az én személyes kedvencem jelenleg a Tündérkrónikák sorozathoz készült ajánló, amely nagyon jól elkapta a könyvek hangulatát, érdemes megnézni: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=nB2u_QgAj-E

Nemrég osztották ki az Irodalmi Nobel-díjat és a Man Booker-díjat is. Az előbbit Mo Jen kapta, akiről nemhogy Magyarországon, de eddig Európában sem hallottak túl sokat, bár ez valószínűleg elég hamar meg fog változni (http://gittegylet.com/2012/10/11/mo-jen-kapta-az-irodalmi-nobel-dijat/ ). Azt utóbbit pedig Hilary Mantel második regénye, a Bring Up the Bodies kapta (http://www.themanbookerprize.com/news/hilary-mantel-wins-2012-man-booker-prize ). Az írónő első regénye, a Farkasbőrben nálunk is kapható, pár hete az Alexandrában még le volt akciózva (én marha akkor lebeszéltem magam róla, lehet most már nem is lesz akciós, de a remény hal meg utoljára).

Sajnos az utóbbi időszakban eléggé rendszeressé váltak a kiadói csúszások megjelenések terén. Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy már nagyon várom J. R. Wardtól az Újjászületett szeretőt, amelyet még szeptember elejére ígért az Ulpius Kiadó, de azóta is csak tolódik és tolódik a megjelenés. Az Alexandrán most október 30-ai megjelenés szerepel, de tudjátok, hiszem, ha látom.

Nagy port kavart a hír, hogy egy németországi cég körülbelül 3000 Ft-ba kerülő e-book olvasót készül piacra dobni. A gyártó úgy reklámozza termékét, hogy az olvasás élménye ahhoz lesz hasonlítható, mintha okostelefonon olvasnánk. A Pdafanclub oldalán lelkendeznek az olvasóról, ezzel szemben az Origónál jóval szkeptikusabbak: http://www.origo.hu/techbazis/20121011-bloff-lehet-a-szuperolcso-txtr-beagle-ekonyvolvaso.html Én is az utóbbi táborba tartozom, főleg mert nincs okostelefonom, és a használatához valószínűleg az is fog kelleni, de akkor meg nem látom túl sok értelmét így az olvasónak.

Végül felhívnám egy figyelmeteket egy nyereményjátékra, amelyet a Maxim Kiadó indított újonnan megjelent regényeivel kapcsolatbanHa megvásároljátok a Dream válogatás vagy a HiStory válogatás legalább egy kötetét (Angyalsors, Angyalfény, Álmok bandája, Árnyalatnyi remény, Galambok őrizői, Gyönyörű sorscsapás - kemény- vagy puhatáblás kivitel, Kezünkben a jövőnk, Ragyogás vagy Vajon létezik szerelem első látásra?), utána már nincs más dolgotok, mint elolvasni és elfogadni a nyereményjáték szabályzatát és regisztrálni a vásárlást igazoló blokk vagy számla sorszámával, amelyet a kiadó Facebook oldalán tehettek meg. A nyeremény pedig nem más, mint egy két éjszakás wellness hétvége két fő részére. A részletesebb szabályokról itt olvashattok.



2012. október 14., vasárnap

Jeff Lindsay: Dupla Dexter

A Dexter-szerelem nálam már a könyvsorozat első részével elkezdődött, és azóta is, bár hullámzásokkal, de tart. A filmsorozattal is szemeztem már, de félek, hogy a regényekhez képest csalódást okozna, így még nem kezdtem neki. Az Agave Kiadó szorgosan jelenteti meg a Dexter-köteteket, idén már a hatodik részt vehettük kezünkbe.

Dexter éli a békés életét kis családja és gyilkolásai körében. Az idillnek viszont hamar vége lesz, amikor valaki szemtanúja lesz Dexter egyik mókájának, és árnyékként kezdi daliásnak csak nehezen nevezhető főhősünket követni. Vajon meg kell ismerkednie Démoni Dexternek a Vén Szikrással (alias villamosszék), vagy megúszhatja tetteit ismét büntetlenül?

A regény első pár oldala feliratkozott nálam a legzseniálisabb regénykezdetek közé. Annyira szép képet vetít elénk Lindsay, és annyira jól megírva, amire csak kevés író képes. Sajnos ezt a hangulatot nem képes végig fenntartani a regényben.
A szokásos sötét humor persze itt is meg van, egy jó adag arcunkba vágott kendőzetlen igazságot is kapunk az emberi természetről, mégis valahogy a Dacos, Dermedt Dextert jóval kevésbé kedvelem, mint a Sötét Utas által vezérelt társát. Kicsit sok volt már nekem az a panaszáradat, amit ebben a kötetben kaptunk. Persze Lindsay azt próbálja érzékeltetni, hogy főhősünk milyen nehezen birkózik meg azzal, hogy kezd érző lénnyé válni, de ez leginkább hisztikben nyilvánul meg, amelyek egy idő után rettenetes idegesítőek.

A történet szerencsére azért megállja ezek mellett is a helyét, bár elviseltem volna több dexteri játékot, de így is volt min izgulni, főleg a történet második felében. Bár a lezárás nem lepett meg annyira, lehetett érezni, hogy Lindsay milyen kártyát fog kijátszani.

Összességében Dexter könyvei még mindig jó kikapcsolódást jelentenek számomra, még akkor is, ha már egykori fényük kissé megkopott. És még nincs vége: 2013-ban érkezik a hetedik regény, a Dexter's Debut, melyben a fülszöveg alapján a filmipar fogja megkapni a maga kritika- és véradagját.

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak!


Pages - Menu